emberek jöttek, emberek mentek,

az utakon autók és buszok berregtek,

dirregtek-durrogtak, köröttem pergett a világ,

minden sejtem megállásért, nyugalomért kiált,

ha dirr-durr és a buszmegállóban leülök,

jobb oldalról és a balról és körbefognak, szédülök,

felállok és arrébb kiállok, ki a napra,

nem érdekel, zzzzz belül emberekre s a sok zajra,

a könyvbe bújok, fantasztikus, farkasokkal élek,

köröttem, emberek, zajok, agyamba mint éles fények érnek:

A belváros : idegen, közönyös, láb láb után, lépek,

a Marica teraszán emberek beszélgetnek, én már nem érzek,

bár elnézem őket, normális, kapcsolódó élet,

már meg se fordul a fejemben, hogy így kéne,

csak lépek automatikusan, fejemben ezer gondolat fészke,

kinn megint, buszra várni, zimmegő-zümmögő

emberek ülnek ide meg oda, 

a buszon tömegnyomorban lapulok könyvemmel a falra,

furcsa érzés, magányos, társadalmi forgószél,

kavargó és ebből kijutni, ha kell kirepülni a cél,

(........)

emberek jöttek-mentek, hangyabolyként éltek,

buszok pöfékteltek, autók berregtek,

majd hirtelen csend lett, a zakatolás megállt,

egyedül maradtam, a vonat tovasiklott,

rám már nem várt.