Sose tudtad, tán ma se érted ezt az egészet,

meghúzom magam, lapulok a fűben, többé nem beszélek.

Hisz ... félek, félek, biztonságot már nem is remélek,

az életem néma csönddel adózik a fájdalomnak, de élek,

néma csenddel adózik, és harcol a hangért mit elvettél tőlem,

a lelkem darabokra cincáltad, se testből, se lélekből nem kapsz többet belőlem.