Oh, Szavak miért oly nehéz veletek bánni,

miért oly nehéz az emberi lélek mélyére ásni,

miért a némaság, s miért a félelem,

mi meggátol, hogy Hozzátok érjek el.

Miért hallgatunk szívesen másokat, s 

miért nem adjuk át meghallgattatásra magunkat?

Miért oly nehéz kimondani, mi ott van mélyen,

miért él az ember egész életében a szavak félszében?

Nem szeretlek Titeket, tán mer Ti se szerettetek sose Engem,

sokszor bántottatok, ördög visz pokolba, s nem angyal emel ,

féltem tőletek, mindig féltem, belső némaságba fordult a csendem.

S hallgatsz mikor ott ülsz a másikkal szemben,

hallgatsz, hisz a másik jobbat vár, s Te őszintén nem mersz,

kimondatlan szavaid gyakran nyomják lelked,

így időnként patakként folynak szemedből a könnycseppek,

ha bárki közel ér hozzád, felmelegszik tested,

hiszen kettős érzések kergetőznek benned.

Jó ez a kis szeretetet, hisz erre vágytál.

mégis félsz is, s lábad, tested máris pár lépést hátrál,

mert oly nehéz azt mondani, kerek ez a világ,

a szavak nem társak már rég, s minden egész sivár,

hangtalan, csendes, néha néma belső szavak,

mik utat kifelé a föld alatt nehezen kaparnak,

megszoktad, hogy így elnémult a lelked,

kint és benn is hideg van, esőcsepp esőcseppet kerget,

melegre vágysz s mikor bárki lelkedhez ér,

a közelség erőt kap, szíved újra remél, de szád nem beszél,

persze igen, rengeteg a kimondatlan, az elrejtett érzés,

szívedben egy törés és szivárgó vérzés,

de a szavak elhulltak az őszi-téli hideg szélben,

utánuk indulsz a világbeli messzeségben,

utánuk, hogy megkeresd őket,

mondatokká kapcsold, alkotsz előbb rövideket, tőket,

mert amúgy csak a zavar lesz, zavarkeltő vihar,

megriadsz és úgy elnémulsz örökre, hogy ihajj.

Mert a szavak össze-vissza csúsznak ki a szádon,

inkább magad túl leszel a szótlan magányon,

hisz, nincs kihez szólnál, minek is tennéd,

érzelmi szókincsedben csak a fájó "semmi" a vendég,

miért is mondd, mikor oly távoli mindenki és minden,

mit adhatok, az a szavam, a legdrágább kincsem.

Szóval, jól becsüld, ha egy napon találkozol vele,

segítsd őt, hogy ne féljen születni kifele,

tudom, erre nagyon ritka, aki esetleg képes,

felmelegszek és kicsit talán közelebb lépsz a Közelséghez.