Mennék, szállnék két világ határán,

angyalokkal beszélgetnék a mennyei oltárnál,

zuhannék, örvénylenék a pokol folyóján,

Hádész markából kiszabadulnék,

erőnek erejével felfele repülnék,

a földet elérve valami meghasadna,

szívem darabokra zuhanna,

bezárná a világ egész testem,

lelkem levegőre vágyna az egekben,

szállnék fenn a magas tiszta kékben,

a felhők lenn tükröződnének a tó sima vizében,

szállnék magasra el innen,

levegőre vágyna a szívem,

mert a világ bezár, bezár itt lenn,

pont ahogy lelkem is bezárt a testemben,

a levegő a legnagyobb, istenadta kincsem,

melyből sokszor elég nincsen,

s odafönn a felhők felett tán megérint az Isten,

lelkem kiszáll testemből, s többé semmi sincsen,

nincs több gondolat és érzés,

nincs több szorítás mélyen a testben,

a lélek most már a mennyekben reppen ...