Szólj hozzám, kérlek! Nem szólsz? Nem érdekel,

túl vagyok már érzéseken és a földi fényeken,

a világ lemondott rólam, lenn hagy a porban,

csúszni-mászni-vergődni minden egyes korban,

kamasz vagy felnőtt, nem ez számít többé,

időnként barátok állnak össze egy nagy körré,

s te ott vagy, mindig is a körön kívül voltál,

emberfia, tanár, szülő nem szólt soha hozzád,

csak próbálkozol, erőlködsz hogy a világ észre vegyen,

és mire vágysz az a lágy beburkoló selyem,

van a takaró, mi időnként durva, szúrósan takar be,

lágyságot, gyengédséget mondd akarsz e , 

mindegy is, a világ nem erre teremtetett,

lelked a felhők fölé emelkedett,

a zajok egyre messzebbről érnek be,

a világ becsomagol egy fekete lepelbe,

és ott sikolthatsz, kiálthatsz, nem hallja meg senki,

a világ kipörgeti, kiben érzés nincsen, semmi,

és akkor emelkedsz és megnyílik az égbolt,

és akkor szó nem kell több, jó s rossz, ami itt volt,

mert ami itt volt, azt magunk mögött hagyjuk,

Életünket az Isten kezébe adjuk!