Hova jó menni? Hol fontosak vagyunk,

hol repedezik láthatatlan de érezhető falunk,

oda jó menni, ahol meghallgatnak,

ahol nem vagy részese a felesleges bömbölő zajnak,

oda jó menni, hol elfogadnak és szeretnek,

nem érzed úgy, hogy messzire kéne menned.

Néha messzire kéne menned, hogy fontos légy,

mégis maradsz egy helyben, kezedben a kés,

a fába vésed üzeneted a világnak:

Fontos vagyok én a messzi határnak,

fontos vagyok a tűző napsugárnak,

fontos vagyok a madarak dalának,

Isten utolsó és végső szavának.

Azt mondja legyek fontos magamnak,

olvassak, színezzek, rímeket faragjak,

kövessem az utat mely tiszta és szabad,

a ragyogó szivárvány bizalmat arat.

Ha pedig a világgal szűnik a kapcsolat,

az Univerzum számodra más utat tartogat.

Lehet, hogy tényleg egyedül leszel,

a barátság egy halovány fekete lepel,

mi betakar és alatta maradsz egyedül,

belső éned a világ közösségében elvegyül.

Vegyül és körötte a világ tompa zajok sokasága,

emberek kavargása, madarak és hangulatok tánca,

és végül az egyedüllét se zavar többé,

oldottabban kavarogsz be az emberek közé.