Vagyok hangok puha ágya,

vagyok szavak némasága,

vagyok a szó mely kikiált a csendből,

vagyok teremtett káosz a rendből,

vagyok sötétség és fény ütközése, 

vagyok a Tejút végtelen csillagösvénye,

hol tiszta vagyok, hol zavaros, 

az, aki a sárban tapos,

vagyok esőcseppben tükröződő, 

felhő magasan keringő,

lágy vagyok, mint a tavaszi szél, 

a füst illata, ,mely a magasba kél,

vagyok tűz és mindig izzó, 

naplemente, tüzesen pirosló,

víz, mely utat tör magának 

áramlik neki a világnak,

híd is vagyok a víz fölött,

ott állok két föld között,

végül pedig az egyik föld is én vagyok,

hol vizet, hol tüzet kapok.

Napsugár éget, víz itat,

gyere, törj hozzám utat! :)