Hol volt, hol nem, Óperencián is túl, egy kis erdő közepén élt öt kiskutya, Morzsi, Morgó, Vakkancs, Prince és Bobby.

Egyik nap estefele sétálni indultak így együtt az erdőbe. Lassan szállt le az erdőre a sötétség, baglyok huhogtak a fákon és denevérek cikáztak a levegőben. Ment-mendegélt az öt kiskutya, mígnem egy szénás házra bukkantak. 

- Kinek a háza lehet? - vakkantott Morzsi.

- Nézzük meg! Menjünk be! - szólt nagy bátran Prince.

Az öt kutyus benyitott az ajtón. Az ajtó nagyot csikordult. A ház poros volt, elhagyatott és óriási sötétség uralkodott benn.

- Van itthon valaki? - szólt Morgó,remegéssel a hangjában. Az öt kiskutya egyre beljebb merészkedett. Valahol egy távoli ponton fényt láttak felvillanni. Közelebb mentek s azt látták,hogy egy világító csont az. Ahogy közeledtek a csonthoz, előttük termett a ház úrnője, a boszorkány. A kutyák próbálták megszerezni a csontot, de nem sikerült nekik. A boszorkány varázsereje felülmúlta próbálkozásaikat. Végül feladták és kimenekültek a házból a boszorkány villámai elől.

A kutyák nagyon nekiszomorodva bandukoltak hazáig. Elmeséltek mindent a gazdijuknak, mire az megnyugtatta őket,hogy boszorkány nem létezik.Az öt kis kutyatestvér viszont olyan meggyőződéssel mondta a magáét , hogy a gazdi úgy döntött, megnézi ő is magának ezt a bizonyos boszorkányt.

Az erdő végén egy sziklás területen találtak rá a boszorkányra és a világító csontra. Harcolni kezdtek.

- Csúnya, bibírcsókos csúf boszorkány! A csontért jöttünk!- szólt a kutyák gazdija.

- Nem vehetitek el a csontot! - süvöltötte az vissza a viharos szélben.

Míg a kutyák gazdija lefoglalta a boszorkányt, az öt kiskutya ellopta a világító csontot és játszani kezdtek vele.

A boszorkány viszont egy váratlan lépésével elvarázsolta a kiskutyákat. 'Csiribú,csiribá,változzatok békává' és az öt kutyából öt szerteszét ugráló béka lett. 

A harc folytatódott,a gazdi nem hagyta cserben az öt kis kutyatestvért. Isten besegített fentről és viharos szél kerekedett,az ég elsötétült és villámok cikáztak a levegőben. Végül a boszorkány elvesztette egyensúlyát és lezuhant a szakadékba.Ott belecsapott egy villám és végül feloldódott a sötétségben. 

Az átok megszűnt, a kiskutyák visszaváltoztak, gazdijukkal és a világító csonttal boldogan indultak haza kis erdei házukba. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak és a világító csontra nézve mindig eszükbe jut a boszorkánnyal vívott harcuk.