A kisvárosra mély,vastag,sűrű mindent elfedő köd ereszkedett.Elindult.Ment,ment,a lábai vitték előre,miközben mérhetetlen űrt,ürességet érzett.Közeledett a szenteste.

Ment,ment,ide bement,oda,megállt,nézelődött,továbbment.A köd nem oszlott,sőt egyre sűrűbb lett,s már nem csak kívül hanem bent a szívében is.Valahogy nem látott túl rajta.Egyszerűen csak...ment.Ennél egyszerűbben ezt nem lehet tenni.Csak ment,de a lélek közben valahol teljesen máshol járt. Mintha a városi forgatagot,az embereket,önmagát kívülről látta volna.Soha így nem élte meg az egyedüllétet és a magányt mint ahogy most érezte,ahogy közeledett Karácsony Ünnepe. Az emberek nyüzsiztek,a város még mindig mint egy nyüzsgő méhkas.

Vajon mikor nyugodnak le az emberek?-gondolta magában.

Továbbment,ment,ment,szinte automatikusan egyik láb a másik után,miközben a világ forgott körötte,s úgy érezte nincs kiút.Nincs kiút abból a belső labirintusból ami befele húzza,egyre egyre mélyebbre.Még ha csak befele húzná,de ezzel együtt kicsit lefele is.

Itt-ott,fellazult,s váltott pár kedves szót az emberekkel; olyannal akit ismert,azzal,akivel találkozott a világa.

Lassan-lassan-nem tudta,hány perc telhetett el,de hosszú perceknek érezte őket- elindult hazafele.

Belesétált a ködbe.Mélyen átérezte a köd miben létét.Mintha egy másik világ szállt volna alá a Földre.Másik világ,tán épp egyben írva,a másvilág.Sétált hazafele,de nem jutott haza. A köd elhúzta,magába húzta,finom könnyű takaróként beburkolta,s kiemelte őt ebből a világból.Ő pedig a legnagyobb békével s nyugalommal a szívében belesétált a ködbe,s ott,messze valahol a félhomályban várta egy fényes kapu.Nem félt egy percig se.Békével sétált át rajta.S már nem itt volt.A kapu innenső és túlsó oldalán Segítők várták,akik átvezették..átvezették oda,a ködön túlra. Átvezették a ködben feloldódó egyedüllét és magány érzéseinek finom lágyan meg-meglibbenő fátylán. Lassan,finoman,lágyan elkezdte önmagát egy más létállapotban érzékelni.Ott találta magát.Át,a túloldalon,a túlsó parton,s többé nem emberi formában létezett.Egy-ségben a többi eltávozott lélekkel megtapasztalta a különbségeket a ködfátylon innen és túl és úgy döntött,nem tér vissza!