Felbolydult város és rezgő,hidegtől ,fáradtságtól meg ki tudja, miistenfiától remegő lélek,pörgés amiből nincs megállás.

Karácsony előtt járunk. Közeledünk december 21.-hez, a téli napfordulóhoz. Az ember csendre, nyugalomra, gyertyákra, befele figyelésre,befele fordulásra vágyik. Ennek ellenére néha érzi, hogy pörög.

S pörög maga a város is. Amint kinn, úgy benn- tartja a mondás.

Autók sokasága húz el, a téli sötétben lámpák villognak,emberek nyüzsiznek, s ebben az egészben az idegrendszer fárad. Legszívesebben csak behúzódnánk a kis zugba egy forró teával és lennénk. Lennénk a csendben, a csendnek, magunknak. Viszont a világ nem ilyen. Munkára hív, s közben érzed:ideje lenne egy kis karácsonyi hangulatnak, de valahogy nincs. Még mindig:nincs. Majd, tán: lesz, mire oda érünk.

Rend kéne sokszor, kinn és benn, tán épp fenn és lenn is. Bár, úgy hiszem, ott fenn mindig rend van. Főleg ilyenkor! TÖKÉLETES REND, ott FENN már KÉSZÜLŐDIK minden! Csak a földi élet gajdul meg így előtte!

Hát, ilyen, valahogy ilyen most a karácsony. Jön,jön,közeleg.Az ember szeretne lenyugodni. Végre,alkalma lesz az ünnepek alatt.

 A karácsony a Szeretet, a Béke,a Fény ünnepe is,mégis,miért érezzük annyiszor,hogy álca?Miért nem működnek dolgok a hétköznapokban is?Miért nincs béke ? S miért nincsenek egymásra odafigyelő,szeretetteli beszélgetések? Miért kell sokszor két embernek egymásnak esni? Idegesen odavagdosni meggondolatlan szavakat? Mi okozza konfliktusainkat? Nem,nem a szeretet hiánya. Az mindig van,köröttünk,s mindig lesz. Mégis; fáj,valahol …valami fáj. Nehéz megfogalmazni,mi is. Tán,a szeretet valódisága,sokszor visszatekintve a hétköznapokra ,furcsa néha érezhető valamiféle ál-sága,s ezek vegyítése.Karácsonykor vegyül sok minden az emberben.Érzések jönnek,mennek,átúsznak rajtunk nap mint nap.

 A magány, a téli zártság,a befele fordulás,aztán mégiscsak nyílik a szív,nyílik,nyílik,mert zártan fáj neki az élet. Szeret ,mert szeretni jó,segít,mert segíteni jó,és van,nem biztos,hogy azért mert lenni jó,de mégis:van. Az ember test és lélek kettőse, az érzelmek működtetik ,hiszen ha érzel,akkor élsz igazán. Ha szeretsz,akkor vagy valójában önmagad.

 S igen, a városban 1 mp-enként emberekbe ütközöl, hideg van,sokszor a nagy bevásárlóközponti dulakodásokban fellöknek,de mégis szeretsz. Hiszen a szív csak a szeretetben létezik és él.

A feszültség,a fú-de-odamondanék a világnak néha-érzése nőttön nő.

Majd aztán eljön a szenteste. December 24.-e. S minden szépen-ügyesen-schöne megtalálja helyét kinn és benn,fenn és lenn,béke lesz,csend és szeretet.

Tart egy pár napig, tán még kitart a jövő év januárjáig. Jön egy új év,új reményekkel,tán egy új élettel.Új feladatokkal,új feszültségekkel,új belső megoldandó mélységekkel.Új zajokkal.

Hát,így szép a világ,nem igaz? Folyamatosan percről percre,óráról órára,napról napra,hónapról hónapra,évről évre,VÁLTOZIK.A kulcsszó: VÁLTOZÁS!

NE FÉLJ TŐLE!

 ADD ÖNMAGAD A VILÁGNAK!EZ A LEGSZEBB AJÁNDÉK!