Itt vagy Te, amott én,

ketten állunk a sínek peremén,

vonat zakatol és Te dőlsz előre,

a következő percben már nem talállak élve.

Magányod éreztem, bennem is ott volt,

mindkettőnk mentális játéka a sok Rorschach-folt,

míg nekem maradni kellett, Te mentél,

menni akartam veled, tudtam, hogy szerettél,

én is szerettelek, de neked ott volt Flóra és tiszta szívvel,

szerelméért ölni tudtál volna minden botló rímmel,

de néha a szeretet sosem lehet elég,

ha lelkünk a depresszió poklában ég.

Flóra és az etika, nem tehette volna,

bár Te folyamatos törődésére vágytál a földi pokolban,

de engem is szerettél, mindig is tudtam,

S hogy mi hogyan kapcsolódtunk? Rorschach - asszociációkban,

éreztük egymást, örök maradtál bennem,

a Te Napodon Oh Szív nyugodj csendben, vad boróka hegyén,

s Te titokban fentről figyelsz, incselegsz felém,

s bár annyival találkoztam, Te élsz örökké szívem rejtekén,

és e szép nap a mennyekbe szállok utánad én.

Ketten írjuk az égre:

Te, igen, Te odalenn, az Életed tiszta szívvel éld le.

Szeress úgy, ahogy mi sose tudtunk,

az élet viharaiban csak egymásra számíthattunk.

Élek és ő újjászületik ilyenkor bennem,

a Költészet napján angyalok énekelnek mennyei rendben.