Van amikor úgy érzed, itt és most, Legyen Vége Örökre,

a fürdőszobát berendezed a mágikus körökbe,

gyertyákat gyújtasz. a falon árnyékod, törölközőbe elfojtott hangod,

valahonnan odaátról nem hallod a bíztató hangot,

ki irányít, mit tegyél és hogyan, hogy vége legyen,

fejed tompa, a zokogás elcsitult már csak a fürdőszobai árny mely ott terem,

és akkor fejed le, benn vagy a víz alatt, lélegzeted visszafojtod,

tüdőt és agyad tágul, majd jössz fel, a víz bugyborékol,

és akkor már látod nem lesz itt semmi,

csak egy újabb éjszaka miben a haláltól a másnapig kell peregni,

nem vágysz másra minthogy lecsukd két szemed,

magába fogadjon a mély álom-rengeteg,

tudatod megszűnjön, lelked szűnjön érezni,

egész este a bűntudat marja és égeti,

és már ott állsz Hádész birodalmának bejáratánál,

lelked futja a köröket, és már nem ragad le a mágiánál,

mert valahol, biztos új nap jön, de a bűntudat mindig éget,

egy szép nap majdcsak elér a végső végzet.