Jössz csak egyre, én kerüllek,

nem veszed észre, hogy magam köré nem szeretnélek?

Nem veszed észre hogy megfullaszt szoros léted?

S minden nyomulós, faggatózós kérdésed?

Nem gondolod, hogy ezért zárkózok magamba,

s időnként beleüvöltök a körülöttem húzódó falakba?

Nem hallja senki és nincs, nincs semmi helyzet,

ha jössz, utána minden sejtem reszket,

mert ne, ne gyere, hagyj végre nyugodtan magamban élni,

nem akarok és nem is tudok már se válaszolni se beszélni,

mert kurvára nincs helyzet, ha lenne se tudnád,

szavak nélkül pedig ahogy alakul minden oly sután,

nincs nálam telefon hogy ne tudjál hívni,

a világ végére is elmegyek, s egyre vágyok, csak írni,

de Te nem fogod tudni, mindent tudni, ebben vagyok szabad,

minden belégzésem újabb és újabb teret kap.

Nagyon szépen kérlek, ne gyere utánam,

elfáradtam már ebben a világban,

ne gyere utánam, engedj elmenni,

ne erőszakoskodj, engedd felfedezni, tudok én szeretni,

nem kell mindent rám erőltetni, és mindig jönni,

mert létezik az a "NEM" , néha szinte csak szeretném a szavakat köpni,

de nem jön, már leblokkoltam, elfullasztottál,

és a belső én üvöltene némán,

de már nincs szó,

védelem van,

a kulcsot őrzöm 

a masszív falakban.