Köszönöm, hogy tanítottál:

Felhőn úszni, elmerengeni,

tó tükrében csónakot keresni,

a fényeket figyelni a világban,

naplementét a távoli határban,

szabadon, gátlások nélkül lenni,

elengedni magam és szeretni,

hallgatni, figyelni,

és mélyről érezni.

Hogy elfogadtál, egyben láttál,

közben nem éreztem magam árván,

te színekben fogalmazod magad,

míg én szavakban töröm át a falat.

Amit érzel, azt a festményeid rejtik,

itt-ott tündérek éneklik.

Voltunk együtt a tó partján,

ösvényen barangolva erdei sétán,

növényeket mutattál,

teltek percek és felejtettük, ami fáj.

Jó volt és emlékek cikáznak a csendben,

minden megmaradt a szeretetben,

mert a színeink már nem egyszer összemosódtak,

a szavaim és érzéseim festményekbe fogództak,

végül eggyé váltak vele,

ebben rejlik a szeretet ereje.