Este van, este van, csend rezeg a szobában,

a Hold repül, csak repül egyenesen nyomában,

ablakodon kinézel, rád kacsin merészen,

táncra hív, álmodban dolgozz csak serényen.

Kinn egyre hidegebb, takaró alá bújsz,

álmod koboldjával sok-sok nótát fújsz.

Koboldok trombitán, tündérek fuvolán,

zenélnek egyre csak és hívnak az erdőn át.

A Hold felügyel, félelmed messze száll,

bízol a sötétben és ott messze két angyal vár.

Érintenek, szólnak hozzád, azt érzed ez végre rend,

külső és belső, mély és elnyugvós csend,

csend, melyben már nem kavar az őszi szél,

szíved újra hisz, bízik és remél.

Végül vár a reggel, a lények oldódnak a fényben,

hajnal hasad s ők eltűnnek fenn a magas égen.

Újra éjjelt várnak, hogy meglátogathassanak,

melegséget, békét, társaságot adjanak.

Hiszen az éjszaka mindig különös képeket ígér,

a Hold minden egyes csillagot ragyogni kísér.

Együtt ragyognak messze fenn az égen,

koboldok, tündérek indulnak a földre a göncöl szekéren,

majd mikor hajnalodik, hazatérni vágynak,

a fényben feloldódnak,Te pedig neki indulsz a mának.