Tudom,tudom..Rég jártam itt.A gép bemondta az unalmast és nem tudtam belépni.

Most se írok sokat,csak nagyvonalakban.

Kemény hónapok vannak mögöttem.Részben ezért is nem írtam.Nem ment,semmi,sehogy,csak éltem hajnaltól estig.Napról napra.

Felmondtam a munkahelyemen.Nem bírtam,nem nekem való volt,lelkileg és fizikailag is nagyon kimerültem.S a fő,a tanítás,az ismeretátadás se az én terepem.Eddig is kaptam a pofonokat,a jeleket,hogy a tanítás,legalábbis iskolában nem működik. Ijesztő ez,de azt hiszem pályát tévesztettem.S most a semmiből kell az életem újjáépíteni s belekezdeni valami teljesen másba.Ehhez kéne egy adag önismeret,sokkal több önbizalom,normál önértékelés,önbecsülés.Az emberek között is nehéz volt az utóbbi hetekben,hónapokban s most is nehéz.Az utóbbi időben már az iskolában is eléggé magamba forduló lettem.S azóta is az vagyok.Ilyen a tél,a sötétség.Kicsit depis,magányos,szomorú,hangtalan,olyan,mint mikor nem érzed,nem látod a fényt az alagút végén.Az élet olyan...kilátástalannak tűnik.

Itt vagyok,közelebb a 30-hoz már mint a 20-hoz,ami egyre gyakrabban eszembe jut,telik az idő,az évek elszállnak,se egy párkapcsolatom,se egy normális munkám,se szex,se öröm.Csak a kaja,meg a pia...néha egy kis bor és likőr,bármi ami fellazítja a belső feszültségeim.

Na ja,vigyázni kell az útra.Az alkohol nem jó út.Így szedek homeopátiás szereket is,reikizek ezerrel,s próbálok pozitívan előrenézni az új évre.Félév után 20.-án ott hagyom a sulit,aztán új élet jön,egy új,teljesen más.Egyenlőre úgy néz ki,lehetséges ha összejön egy autista suli előtt álló kiskölyökre kell vigyáznom egy oviban.Ez amolyan gyp asszisztensi meló,4 órás.Átmenetnek jó,amíg kitalálom,mi legyen,s utat találok az életemnek.

Persze ezer bennem a félelem,ami talán így természetes.Menni kell szépen előre,fejlődni,haladni.S az úton mindig,mindig,rendületlenül csak SZERETNI! Ez a Legfontosabb az Életben.Így lesz az élet,NAGYBETŰSEN: ÉLET!

Puszi Nektek! A továbbiakban jönnek a Karácsonyi érzéshullámok bejegyzései.