Kis Csillag, ott fenn a magas égen,

kérlek szépen, küzdj tovább a sötétséggel,

ha erőd fogytán is, küzdeni mindig kell,

hiszen, tudod, kellesz, s minden nap új éjjel jön el,

és ha fényed ki is hunyna, hullócsillaggá válhatsz,

feloldódhatsz és mindent mi benned, világgá kiálthatsz,

elmondhatod mennyire fáj a magány,

ha az eget sűrű felhők borítják,s nincs más,

még a Hold se látszódik, néma az éjszaka,

a Földön tán már nem jön el semmiféle nagy csoda,

mert a lét oly nehéz, a szavak áramolni félnek,

kapcsolatok zuhannak meg, s nőnek a veszteségek,

s az Ember végül mindig egyedül marad,

könnyei időnként lelkéből patakként fakadnak,

mert Te is mindig küzdesz, széllel, sötétséggel,

az égen dúló furcsa dolgok misztikus erejével,

egy-két lélek biztosan ott lebeg veled,

és egyszer remélem, én is ott fenn leszek,

hisz egész életemben egy másik felet keresek.

Küzd a szavaiért, de elnémult bennem a világ,

és Kis Csillag ott fenn, igazán büszke vagyok Rád,

büszke mert még hullócsillagként is emelkedsz a fénnyel,

helyed átadod nekem biztató reménységgel.