Köszönöm mindannak, ki maradt,

folyamatosan törni át a lelki falat,

ez a cél és a végsőkig kitartás,

ki menni kíván, menjen hát tovább.

Bízom benne, lesz, aki marad,

lesz, ki keres és elvisel majd,

lesz, ki velem tart a belső csatában,

marad hitben, reményben és magányban.

Aki megy, hát menjen, nem tartom vissza,

sok az ember és hosszú ez a lista,

na de ha egyszer rólam lemondtak,

bár fáj, de mindig van mivel etetni a lovat.

Jönnek új érzések, tán a napok során jók is,

a ló éhes és ha táplálva van, magában is bízik,

egy érintés, egy apró kis szeretet és jobb,

így könnyebben elviselhetőbb minden apró sokk.

A napok sodornak, egy a végső lényeg,

legyen mindig hited, erőt, reményed,

magadról sose mondj le - súgja a belső hang,

élj tisztán, őszintén, a kutyával magadban.

Ne érdekeljen, ha a fél világ lemond is rólad,

tudd, hogy valahol ott belül, tiszta, segítő és jó vagy.