Színház a világ, s benne minden ember színész,

őszinte játékot tanul, melyben hol a szív mi számít, hol az ész.

A szívedet kövesd, kit el kell, engedd szabadjára,

nincs helye tovább benned, a belső világban,

viszont kit őszintén a szívedben érzel, őrizd meg,

hangját, haja tapintását, szeme csillanását sose

veszítsd el.

Őrizd azt, kiben bízol s kitől sose féltél, 

őrizz minden percet, mely szabad volt és élmény,

őrizz minden szép percet, mit vele átéltél,

szívedben ne maradjon se kérdés se kétség.

"Engedd el" vagy "őrizd", ez a két út mehet,

szíved többé nem reszket, s nem ad félelemnek helyet.

Tanul őszintén és szabadon nyílni,

színház helyett, a megfelelő percekben örülni és sírni.

Álarcot le és a valóságot adni a világnak,

tudni, hogy bárki bármiben hibázhat,

megbocsátani és tanulni szeretni,

így kell  itt a Földön nyugodtan ellenni.