Szólj hozzám, ne hagyj a némaságban,

menni akarok tovább a szív nyomában,

keresni akarok egy hangot, apró harangot,

mely zendül, rezeg és a szívben megremeg.

Gyakran félelemmel telt, szavaim némák,

nem öltenek színt, se egyéb más formát,

a harang megrezdül, vele mozdul lelkem,

bimm és bamm, a magasba reptet.

A félelem elszáll, újabb hangok jönnek,

galambok szállnak, köröttem pörögnek,

pörögve húznak, a magasba emelkedek,

nagyot sikítok majd zuhanni kezdek.

Szólj egy jó szót, ne hagyj a némaságban,

repkedj köröttem,szavakkal dobálj az őszi homályban,

éreztesd hogy itt vagy, a hangtalan nincs egyedül,

csak bátran dobálj, míg szó és érzés el nem merül.

Szólj és bennem egy rész jelen van a válasszal,

addig szólj jót, míg a fa áll az utolsó kopár ágakkal,

addig szóljunk egymáshoz, míg szólni tudunk,

ki tudja meddig halad együtt az utunk.