Napsütésben viharfelhők lebegnek

a bajok itt, a felhők között erednek,

elerednek s esőcseppként hullnak

szívedbe ezer és ezer érzést hoznak:

Feszültséget, félelmeket,nem merek-et,

ezerféle ügyes-bajos érzelmeket.

Várod a napsütést, kerekedjen felül,

szívednek segítsen ajtót nyitni belül.

Nyitni ajtót, hinni a meleget,

érezni bizalmat, élni a szeretetet,

tudni, hogy minden helyén van a világban,

helyén van mind egységben és magányban,

nem kell minden percben félni, tudni kell a szívnek

hinni és remélni.

Hinni,hogy minden kerek mind a napkorong,

a napkorong, mely izzón kereng és forog,

sötétség és nappal egymást váltja,

a lélek hol szeret, hol végtelenül árva,

nyitódik majd egyszer csak újra zárva;

Így váltják egymást a lélek-évszakok,

mély sötétségek és színes nappalok.