Felettünk sötét felhők szállnak,

de messze felettük a színek is várnak.

Öröm,béke és boldogság repül,

szívünk a színek szivárványán ül.

Ott fenn csend van és béke,

a szeretet a szív színeiben élve,

színekben él mindig a világ

a fákon dalol a piciny csalogány.

Egy aprócska madár,ki tudja,a lényeg mi: 

A jelen percben élni és szeretni.

Ücsörög s a fáról rád tekint vidáman,

tudja,hogy ő se és senki se hibátlan.

Elfogad és szeret,mert vele van lelked,

érzi,hogy szereted,aprókat füttyentget.

Szívedben a színek szerteszét áradnak,

többé nem ismerik a kínzó fájdalmat.

Hirtelen a kis csalogány elszáll,

a szivárvány tetejéig meg sem áll,

feladata a földre újabb színeket hozni,

tanítani,hogyan is kell élni és szeretni.

Bízva bízni és tudni,hogy a világ kerek,

ekkor ott a fa alatt szíved elmereng,

tudja hogy  ott a csalogánynál a válasz,

hogyan is lépj tovább mindazon mi fájhat.

Dala feltölt,szíved végül bizalommal tele,

feletted a Nap mosolyog vele,

esőcseppek hullnak,szíved mélye tisztul,

a szivárvány színein lelked továbbindul.

Továbbindul az úton,a lélek hosszú útján,

tudja jól,hogy hosszú,hol jól van,hol fáj,

viszont tudja azt is,végig kell mennie,

mert végül így léphet tisztán a napfénybe.

Oda,hol végleg szabadság lesz és végtelen béke,

hol még szívedben él a csalogány tiszta éneke,

vele énekelsz,szívetek újra együtt mozdul,

végül tán egy újabb és másabb  élet indul.