Tündérországban barangolva,

réteken,mezőkön csatangolva,

szíved szívemmel összeér,

nyílik,nyílik,sose fél.

Várnak minket mezők és rétek,

hajnali és nappali fények,

fények,melyek ott bennünk mélyen

találkoznak szívünk igaz erejével.

Haladunk egyre messzebb tova,

felettünk elszáll a madarak hada,

felnézünk és belül látunk,

lassan mi is a magasba vágyunk.

Hegyek fölött visz tova utunk,

mögöttünk tovatűnik a múltunk,

szállunk egyre csak előre,

egy szebb s boldogabb jövőbe.