Hm,igen,a kedvencem az anya-lánya viszony.

A következő párbeszédek,odabökdösött,szúrt mondatok hangzottak el most Karácsonykor.Igen,a SZERETET ÜNNEPE,kicsit más-képP

Először is: dec. 25

Anya egy őszinte-érzéskifejezős mondatomra,hogy az emberek közé nehéz itthonról elmennem vagy valami hasonló: Neked pszichiáterhez kéne menned.Keress egyet! De ne pszichológust.Pszichiátert.

Gondoltam,kösziköszi,boldog karácsonyt.Ne keress jövő decemberig mert kezelés alatt állok.:-D Magára nem gondol soha,pedig neki se ártana egy kis agyátmosás.

Most ma dec 27.Csúcsokat vertünk.Még ha hív is,kár odamennem hozzá beszélgetni.

Provokált.

-Azt ugye tudod,hogy kollégák leszünk?

Új állás,stb,s mivel anya keze ott van,hja,ő benn a suliban én meg egy oviban asszisztensként,4órában ; . Hát,tényleg úgy érzem semmit nem ér a diploma,angol nyelvtanárságra meg az a sok szenvedés,szorongás,remegés,pszichológus,amiket az utolsó fél évemben végigcsináltam.(előtte nem beszélek a költözésről,az otthonról való menekülésről,s egy kudarcba fulladt félévről,miután hazaköltöztem,kellett egy nyár mire felépültem,újra) Mivel kiderült,hogy az ismeretátadás nem megy,úgy érzem elpazaroltam 5 évet.Angol nyelvtudás,ennyi,hm,Pápa annyira lenullázott,már abban se vagyok biztos.

Erre a kollegális kapcsolódásra anyámmal bennem a teljes ellenállás.

- No,azt nem...soha!!!! (de mégis,ha ésszel belegondolok) Köszi,figyelmeztetsz,így még nem gondoltam rá,hogy veled,kollégák.Jobb nem is gondolnom rá.

Aztán jött a bűntudatkeltés.Azt ügyesen végzi.

. - Mert ott hagysz egy állást,ahol 110.e-ret fizettek.Örülj,hogy lesz tovább. (csak épp azt felejti el,hogy tanítani nem tudok meg ott minden percem szenvedés,napról napra a depi,a remegés,egyre szarabbul lettem...)

Sikeresen bűntudatom is lett ettől.Jó mélyen.

Aztán néztünk egymás szemébe.

- Tudom,puszit akarsz adni.Látom a szemedben.Látom a gondolatod.

- Nem.SOHA! (Merő zártság s ellenállás)

Utána mertem még odabökni.

Apa:

- Menj nagyanyádhoz.

Én: NEM! ISTENMENTS.Egyetlen célom kitörni ebből az egészből.Ezen az egész női ágon ÁTOK ül.

Anya: - Nagyon szívmelengető ezt hallani így karácsonykor.Köszönöm.

Én: És amikor Te asszondtad menjek pszichiáterhez? Apához: Karácsonyi ajándék volt.Menjek pszichiáterhez.

Anya : Nem volt igazam???

Én (már csak gondolatban,belefásulva) : De,igen..tán igazad van.

No,itt hagytam ott őket a picsába.

Mindig kérdi anya: Elmész? Mit csinálsz?

Én: Mert? Minek maradjak?

Értelme nincs.Itthon nálam vagyok egyedül,s itthon fáj.

Vagy ott vagyok a családi közegben is egyedül és ott fáj.

A dolog teljesen egyre megy.Anyámmal a kapcsolat romokban,az ölelés zárt mindkettejük fele,ja,öcsémmel semmi kapcsolatom.S most azt kérdem: Miért ezt a családot választottam anno leszületéskor?Mit kell nekünk egymástól tanulni???Anyával tán ez már ilyen karmikus kapcsolat,ami már az anyai nagymamától elrendeltetett a génekben.

És FÁJ! Fáj ez az egész!Fáj,hogy a szívem zárt.Fáj...nehezen nyílok,s az egyedüllétet,magánnyal párban minden egyes percemben mélyen és intenzíven megélem,egyedül is,családban is,s kint is a világban,a társadalomban.

Fájdalmas,nem mondom,hogy nem,de egyenlőre ez ilyen.Az anyámmal való kapcsolatom által,a múltam által megtanultam védeni magam.Mindenki tudja miről beszélek,hisz sokan csináljuk vagy csináltuk anno.S a szeretet,akár egy pasival,a szerelem tovább vive a szexualitás,belső és külső,lelki és testi levetkőzést jelent,bizalmat,azt hogy őszintén szívvel álarcok nélkül átadod magad a másiknak,s ennél nehezebb tán nincs is.

Ezért is vagyok befele forduló,zártabb,kevés baráttal.Hm,kevés,azt jelenti,egy kezes-számolás.Nehezen bízok meg a másikban,sok idő,közösen eltöltött idő,élmények kellenének,de SEMMI.Ez a karácsony és a szünet,szilveszter is egy szó: EGYEDÜLLÉT! Itthon,a kutyámmal.Haza meg,ja,minek menjek anyáékhoz? Máshova meg nincs hova...Belebújok egy könyvbe és elveszek benne.Nemsoká végére érek egy Andrea Weaver regénynek,amiben egy különleges nő,akiről úgy tartják,nem is ember,hanem angyal,különleges képességeivel indigó gyerekekkel foglalkozik.Nemsoká a végére érek.Már előre félek a perctől.

Újra egyedül fogok maradni,s hiányozni fog Raphaela Klen.

Éljen,Éljen,jöhet 2014.