Mikor tüzel a lelkem és tombol a testem,

vigyázz, állj el előlem!

Repül a párna, pattan a falról,

dühöm perdül egy belső kemény dalról,

tüzel a lelkem, könnyezik, árad,

menne neki a világnak.

(.....)

Most úgy neked mennék - miért csináltad?

ütöm a párnát, a köhögés hányat,

perdül a párna, rezzen a lélek,

elárasztanak a belső remegések,

ha jót akarsz magadnak, tűnj előlem kérlek,

mert neked megyek, ettől félek,

mert ez csak a bennem való ki nem fejezett állat,

mely ordít, mely engedi mit érez, s már tudja, fájhat,

kit régen a némaság kelepcéjébe zártak,

nem beszélhetett, nem volt kinek se embernek, se fának,

és ott ragadt benne, benne ragadt valami izzó csomó,

zokogásba fulladva a párnára rogyó,

a párnát ölelve könnyekbe fulladó a halál,

feletted elszáll egy fekete madár,

és hajt a gondolat agresszív csatákba,

szorítani, szorítani, fullasztani a halálba,

mindez csak a düh színeinek kavargó tánca,

inkább együtt menjünk át a túlvilágra!

A karácsonyi figyelem már nem hat meg engemet,

néha jön egy és más váratlan gif-üzenet,

apró képek, angyalkák az ország másik feléből,

s közben a szótlan magány kikiált az ember belsejéből,

szállnak a gif-ek, de az ember megfoghatatlan, eltűnik,

tán rohan tovább, ott a család, a rohanás, a szíveket nem fűtik,

mert jön az ünnep, egyedül vagy, gyertya ég s a többiek

ki erre - ki arra van, téged a kutyád ölel meg,

mert ő ott van, valós, élő és nem gif-eket küldözget,

mint személytelen világunkban az elidegenedett emberek,

mert mondanád, barát volt, anno talán ezt mondtad,

ma már egyre csak stoppolná a hiányokat, foltokat,

és gondol Rád, de csak mert Advent van, minek is az Ünnep,

ha csak ekkor figyelünk másra, és kapjuk fel a fejünket,

oh mily régen nem hallottam róla - gondolja és ezt-azt küldözget,

míg te szóra vágysz, teázni, kávézni, együtt lenni, s Üdvözlet,

Üdvözlet innen-onnan de már mi online lepereg Rólad,

már nem hallod magadban se  érzésedet se szavad,

mert ilyenek az online Ünnepek, szívedben egy s más megremeg,

a szeretet lelked mélyén serceg és elpereg,

mint a gyufa lángja fellobban, majd minden elveszett.

S csak ülsz ott egyedül, hátadon pléddel,

a kutya melléd ül, szemében örök láng éled,

így ültök ott, csoki és a likőr bódító édességében,

miközben gif-ek repdesnek az online térben.

Boldog ilyen, áldott olyan karácsonyi ünnepek,

aztán a szép új esztendő, jóslások és sikerek,

tán törlöm magam, pezsgőt iszok, eldőlök az ágyamon,

túllépek az ünnepek hozta fájdalmas magányomon,

jön az új év, malac visít, zenebona a tévében,

virslit eszek és sms-ek röpködnek az éterben,

persze ez is mindig egyre kevesebb,

telnek az órák és hamar január elseje lesz,

újévi tánc 11-kor a tévében,

s már megint csendes magányban ott vagyok az új évben.