Volt egyszer messze innen Tündérvilágban,

jó és rossz ott harcolt a nagy csatában.

Tündérvilág népe szeretetet hirdetett,

míg a magas égből alászálló sötét lények

hoztak újabb rím-hegyet

egyedüllétről, szomorúságról és magányról,

néha dühben forrongó belső csatákról.

Szavak és érzések szálltak az égben fel s le,

mígnem Tündérvilágra leszállt az éj sötét leple.

Ekkor a szeretet megakadt a tündéri világban,

kis Pilleszárnyú elszomorodott a nagy-nagy csatában.

Célja volt a rím-hegyeket széppé varázsolni,

átalakítani és örökké csodálni.

Így hát egy újabb percben csillogó pálcája már

az eget szántotta,

csengő énekével a sötét lényeket a mély pokolba rántotta,

A rím-hegy fent megnyílt, benne a Rossz süllyedve nyugovóra tért,

Tündérvilág népe újra hitt, bízott és remélt.

Kis Pilleszárnyú végtelen erővel,

szembeszállt a gonosszal fenn a magas égen.

S hogy a tanulság mi?

Lehet egy tündér apró ha a szeretet hatalmas,

éneke és varázsa legyőz bármely ártó hatalmat.

Végül rím-hegy újra zöldell és boldogan virágzik,

Tündérvilág dala messze száll és a sötétség nem hiányzik.