Leszek, öröm szívedhez érő,

leszek a kéz perce, melynek sose késő,

bizalom leszek és tiszta hit,

a remény, mely mindenen átsegít.

Leszek szín lelked szivárványán,

leszek, ki segít minden árván,

könnycsepp leszek a bánat tengerén,

apró madár egy fa tetején.

Leszek szelídség és jóság,

kinek számít minden kis apróság,

leszek egy érintés, egy simogatás,

szavakból font lélek-hatás.

Szavakból font híd a térben,

mely szívtől a szívig ér el,

leszek mély kút, melyből szíved,

ha kell, erőt meríthet.

Leszek hang is, a lelked hangja,

mindennek egy apró magja,

hallgass, bízz és minden kerek,

egy Angyal ott van és szeret.

Leszek végül föld és ég egysége,

madár, mely az égig ér reptében,

mi e világban egyesülni kész,

engedd be és célba érsz.

Leszek egyszerre semmi és minden,

engedd meg, hogy összeérjünk, Kincsem..

Szólj hozzám, ne hagyj a némaságban,

menni akarok tovább a szív nyomában,

keresni akarok egy hangot, apró harangot,

mely zendül, rezeg és a szívben megremeg.

Gyakran félelemmel telt, szavaim némák,

nem öltenek színt, se egyéb más formát,

a harang megrezdül, vele mozdul lelkem,

bimm és bamm, a magasba reptet.

A félelem elszáll, újabb hangok jönnek,

galambok szállnak, köröttem pörögnek,

pörögve húznak, a magasba emelkedek,

nagyot sikítok majd zuhanni kezdek.

Szólj egy jó szót, ne hagyj a némaságban,

repkedj köröttem,szavakkal dobálj az őszi homályban,

éreztesd hogy itt vagy, a hangtalan nincs egyedül,

csak bátran dobálj, míg szó és érzés el nem merül.

Szólj és bennem egy rész jelen van a válasszal,

addig szólj jót, míg a fa áll az utolsó kopár ágakkal,

addig szóljunk egymáshoz, míg szólni tudunk,

ki tudja meddig halad együtt az utunk.