Volt egyszer hol nem, kerek- erdő mezején,
fehér angyal, fekete együtt fújja és zenél,
szembenéznek, egyre fújják, dallamuk meg messze száll,
csendből hang lesz, érző hang mely tovalibben,meg nem áll.
Zenélnek örömről, bánatról és magányról,
fehér angyal s fekete rád kacsint egy plakátról.
Rájuk nézel, szívnak be és már kerek-erdőben élsz,
ott fekete s fehér angyal, velük együtt jót zenélsz.
Érzéseid ütköznek, vihar tör ki, hangzavar,
fehér angyal fuvolával, fekete meg nagy kacajjal,
ütköző fények és hangok között némaság,
ott állsz köztük, merre fordulj, tétován,
csak csendet vársz, egy belső csendet,
hangtalan a nagy magány,
kerek-erdő angyalai húznak erdőn, mezőn át.
Mész utánuk, két út vár : fehér angyal fuvolával,
fekete meg trombitával néha-néha nagy kacajjal megy előre,
meg sem áll.
Húznak, húznak csak előre, az erdő vált fényesből sötétbe,
a nagy hangzavar elcsitul, ott állsz némán magadban,
fehér angyal s fekete ütköznek a magasban,
végül eggyé forrva felszállnak az égbe,
fel a végtelen esti sötétségbe,
míg végül ott maradsz teljesen egyedül a sötét erdő közepén,
szíved többé nem remél.
Lassan tüzet gyújtasz és nyugovóra térsz,
egyszer csak fenn a magasból füledbe egy dallam ér,
fuvolával száll alá, és szépeket zenél,
szeretetről, örömről, egységről mesél.
Nézed, megbabonázva nézed az angyalt,
ő az, a fehér angyal, ki győzött ott fenn a magasban.
A fekete feloldódott a felhők sötétjében,
nincs több ijesztő nagy kacaj az égben.
Kerekre nyílt szemed bámulja a fehért,
éjszakai látomás, mely a szívbe elér.
Veled vagyok! - szól az, kis fénye vidáman világít,
felejtsd a rosszat- folytatja, felállok , ő jön velem és irányít.
Együtt megyünk tova, ki az erdőből,
majd fehér angyal is felszáll, megy már minden saját erőből.
Persze néha a feketék is alászállnak az égből,
bánattal és félelemmel, nagy kacajjal kísértenek mélyről.
Viszont fekete angyal mindig legyőzhető,
hisz VAN NÁLA ERŐSEBB S Ő LEGYEN A NYERŐ! :))))
