Hallgatlak , mondd, szavaid egy láncban kapcsolódnak,

hallgatlak ,mondd , mondataid egymás után kapcsold,

sose félj tőlem , érezlek téged, mint anya gyermekét,

veled vagyok , ott vagyok benned az érzések tengerén,

figyelek és érzem viharaid, hullámok csapkodnak,

egy nagy hullám felcsap és ütközik arcodnak.

A víz egyre csak folyik,cseppjei lefele peregnek,

benned az érzések megremegnek.

Szavaid nincsenek, miért is lennének,

a test megnyugvást keres önnön lelkének.

Lassan nyugszik, csillapszik a belső vihar,

csendesül mi szótlan és minden elillan,

elillan messze a felhőkön túlra,

így tér a lélek békés nyugovóra.