Csended apró hangokra vágyik,

kinn a falevél az esőben ázik.

Kéri a fát, legyen vele örökre,

nem tudok- szól az, s a levél elszáll pörögve.

Kiszáll a világba, nem tudja még hova,

hisz az Élet sokszor kemény és mostoha.

A kis levél bátran elszáll és tudja,

Isten hívja a magas égen túlra.

Felszáll oda, hol szeretet van és béke,

oda, hol az uralkodó az égbolt tiszta kékje,

oda, honnan visszatérhet tavasszal a fához,

kapcsolódhat a legmagasabban fekvő ághoz,

onnan szemlélheti eztán a világot,

zöldülhet, színesedhet, teremthet virágot,

majd újra eljön az ősz, s kiszáll a világba,

bátran merülve mindig újabb csodákba.

..barátságosak, szelídek, érzékenyen finomak, szeretetteliek, elmélyülősek, érdeklődőek, szomorúak, magányosak, és igen erőszakosak és veszélyesek. Ha merünk rányílni a másikra, megláthatjuk szemeiben akár saját világunkat is. Ha merünk rányílni, valami mindenképp feltárulhat előttünk belőle és önmagunkból egyaránt. Ha merünk belenézni s elmélyedni a másik szem varázsában, nagy dolgok történhetnek.

Néha viszont egyszerűen csak félünk. Félünk a másik tekintetétől, félünk a hangjától és már nem merünk belemenni a szemkontaktusba,nem merünk belenézni. Elég a hang. Tudjuk, mit jelent ettől a szempártól félni. Gyáván, fülünk-farkunk visszahúzva elbújdokolunk önmagunkba. Ott, bezárkózva, bezárkózva a csendbe, egy könyvvel, magunkban biztonságos. A világ veszélyeket rejteget. Árulkodnak a tekintetek, árulkodnak a hangok, közvetítenek sok mindent így néha csak arra vágyunk, elbújhassunk önmagunk csendjében. Ebben a csendben pedig hangtalanul nem érhet hozzánk senki, se hanggal, se tettel, se egy tekintettel.

..és már azt érezzük, nem bírnánk a másik szemében elmélyedni. Legalábbis nyíltan kapcsolódni. Szem és szem..hiszen valójában ahogy mondani szokás, a szem a lélek tükre. Mindent elárul, mindent megmutat. Ne lássa, hogy félsz. Elbújsz a szemei elől, és hátrálsz a helyzetből mert ijesztő. Ott álltok egymással szemben és nincs kiút. Leblokkol a félelem. Megbénítja tested apró mozgásait, metakommunikációd mindenféle formáját. Ekkor, ezen a ponton mintha minden érzékelésed elhomályosulna, magad köré vonsz egy védőfalat.

Pedig legszívesebben, minden erőd összeszedve, felemelnéd tekinteted és egyenesen ránéznél..szembefordulnál a félelem tárgyával.