Napsütésben viharfelhők lebegnek
a bajok itt, a felhők között erednek,
elerednek s esőcseppként hullnak
szívedbe ezer és ezer érzést hoznak:
Feszültséget, félelmeket,nem merek-et,
ezerféle ügyes-bajos érzelmeket.
Várod a napsütést, kerekedjen felül,
szívednek segítsen ajtót nyitni belül.
Nyitni ajtót, hinni a meleget,
érezni bizalmat, élni a szeretetet,
tudni, hogy minden helyén van a világban,
helyén van mind egységben és magányban,
nem kell minden percben félni, tudni kell a szívnek
hinni és remélni.
Hinni,hogy minden kerek mind a napkorong,
a napkorong, mely izzón kereng és forog,
sötétség és nappal egymást váltja,
a lélek hol szeret, hol végtelenül árva,
nyitódik majd egyszer csak újra zárva;
Így váltják egymást a lélek-évszakok,
mély sötétségek és színes nappalok.