Éjszaka van,fagyos és rideg,
feletted az angyali fuvallat is hideg,
a szív küzd,harcol és fáj,
rajta ott van a zár.
A kulcs már eldobva messze,
mélyre aláhullva a tengerbe,
ki keresi,merüljön,keresse,
mi megtörtént,sosincs feledve.
Szívünk bezár,fala magasan védi,
csend van és harc,már önmaga se érti,
érzései a tenger hullámain tovautaznak,
fenn sötét felhők,villámok uralnak.
Kérdeznéd,merre van Isten,
nagyon inogsz,szívedben lassan semmi sincsen,
nem engedődik mozdulni az érzés,
rengeteg benned a kérdés.
Aztán mégiscsak tisztul az ég,
feletted egy csillag,ragyogóan szép,
azt súgja higgy,bízz a jóban,
tudd,hogy a fény benned is ott van.
Hiszen mindannyian fényből jöttünk,
s fénybe lépünk tova,
az Élet néha jó,néha mostoha,
mégis a szeretet az,mely felépíthet.
ÚJRA és ÚJRA!
