Pengeted,

a hangok rajtad átperegnek,

szíved felett a fényben lebegnek.

Torkod tisztul,szíved nyílik,

a hang kiszabadul,

lelked tágul.

Szabadul,felszabadul,

ÉL. 

Szabadon szállsz,

a hangodra többé sose vársz,

hiszen megvannak,benned élnek,

a hangok,melyek többé sose félnek,

kiszállni,messze,át

a magas fellegekbe,

hittel,szeretettel s fénnyel,

minden sejted átjáró reménnyel.

Pengeted,a hang tovaszáll,

kiszabadul és visszavár,Téged.

Téged,ki néha elveszel a sötét égen,

amikor nincs fény,szíved pedig magányra készen,

a HANG visszavár,mindig visszavár,

játssz kitartóan,csak játssz,hiszen az Élet játék,

sose múló,mindig változó ajándék.