A természet mindig óriási erővel hat ránk.Elég csak egy kicsit kimennünk,máris magunkba töltjük a zöldet,a kéket,a sárga dinamizmusát,a hangokat,a képeket,az érzéseket.Így folytathatjuk aztán tisztulva,csendesebben utunkat. A patak,a csobogás,a fák,a harkály,a csend energiái,vagy épp egy tengerpart,egy erdő,a hegyek mind tanítanak.
Körbevesznek minket az elemek.A Víz átmossa lelkünket,megtisztít.A Föld,a fák megmutatják,hogyan kell minden egyes fő és mellékgyökérzetünkkel erősen kapaszkodni a talajba.Megmutatják,mi az a stabilitás.A Szél megmutatja mi is az az elengedés.Ahogy ősszel a fáktól elszakadnak a levelek,úgy élnek az emberi életben is az elszakadások.Viszont ez az elszakadás,az elszakadás fájdalma magában rejti magát az elengedést is.Elengedlek,hogy könnyebben szakadj és sodródhass szabadon a széllel. Az elengedést,hogy az a valaki,vagy valami,egy-egy belső érzés,fájdalom,bennünk visszhangzó hang tovaszálljon a széllel. A fa se ragaszkodik a levelekhez amikor azok őszi útjukra indulnak.Akkor mi vajon miért ragaszkodnánk a múlthoz? Miért ragaszkodnánk a fájdalomhoz? Vagy egy másik emberhez? Vagy épp miért olyan nehéz néha az elengedés,az el/leválasztódás?
A természet tanít. Mindig minden szinten.A tenger megmutatja,mi az a szabadság és végtelenség.Megmutatja,mi az az áramlás.Megmutatja,mi az a flow. A tenger s a tenger élőlényei (úgy mint erdők,mezők,a Föld élőlényei,állatai,növényei) nem gondolkodnak.Semmin.Élnek a percnek,a pillanatban. A pillanatnak,ami mindig más és más.Tökéletesen megfigyelhető a folyamatos változás. Mégse látunk,szorongó feketerigót vagy depressziós fákat!
Változnak a felhők,változnak az állatok,a növények is ahogy nyárból őszbe fordul az időjárás.Nekik ez a világ legtermészetesebb dolga. Egyetlen biztos dolog van: A Változás. Figyeljük a természetet és így vesszük észre magunkon egyre jobban,hogy mennyire nagyon nehéz néha a változásokkal,együtt lenni,együtt élni,együtt mozogni.
Pedig egyszerűen úgy kéne áramlani mint a tenger hullámai.Szeretni a létezést és tudni,hogy mindennek helye van ezen a Földön,állatnak,növénynek,az embernek,Neked és Nekem és megélni a teljes,nagy Egységet.
Érdekes ez. Igen,a természet tanít.S minden egyes küzdelmünkkel olyan mintha egy hegyet másznánk meg.Felérünk a csúcsra és nagyokat szippantunk a tiszta,friss levegőből! A pillanatnak élünk.
Mindannyiunknak vannak igazán ütős "természeti" élményei.Nekem tán az egyik legerősebb megélés az egy természetbeli reikis avatás volt.Elmondhatatlan,leírhatatlan.Mégis nekifutok.
Egy szék a fák alatt.Esteledett.A Nap akkor épp már nem sütött.Az energiák már előtte is mozogtak köröttem.Nevetgéltem,felszabadultan.Valami kezdett átalakulni bennem.A szabadság,a felszabadulás Érzése volt.Aztán odaültem a székre.Lágy esti szellő érintette bőrömet,madárcsicsergést hallottam. Egyszerűen bíztam,bíztam a másikban,a köröttem és értem munkálkodó erőkben. Az utolsó kép,mielőtt becsuktam a szemem,a lilás-rózsaszínes színekben fénylő égbolt volt.Az angyalok szerintem akkor ott fenn táncot jártak.Vidámak voltak. A reiki avatás csendje amúgy is egy egészen misztikus,leírhatatlan élmény.Itt viszont,ez volt a második megélés,s ez volt,ami valójában sejtek szintjén bennem maradt.
Becsuktam a szemem,hirtelen a lilás-rózsaszínes égbolt képe eltűnt s az angyalok tán a Földre szálltak.
Leszálltak s köröttem kezdtek táncolni.Átadtam magam ennek a misztikus csendnek,mely mélyen magába húzott.Finom volt,lágy,földöntúli és mégis nagyon erős és biztonságos.Teljes Bizalom és Átadás! A lilás égbolt felett megnyílt az Univerzum és valahol a végtelen térben lebegtem.Nemcsak misztikus volt,hanem tiszta és végtelenül szabad.Megérintett az az állapot.
Nem tudtam,maga a folyamat mennyi ideig tartott (valszínűleg nem volt több mint 20-25 perc) , aztán mikor finoman jelet kaptam,hogy kész,kinyitottam a szemem.A lilás színek eltűntek az égről.Nem vaksi sötétre de besötétedett. A madarak hangját átvették a tücskök,a mennyországban táncoló angyalok nyugovóra tértek. Tudtam,hogy itt és most jó helyen vagyok. Akkor,avatás közben,ott megéltem a természettel való teljes kapcsolódást,önmagamat pedig egy nagy egész Mindenség részeként. Ezekben a percekben teljesen éreztem a percről percre történő változást..és nem féltem tőle.Beleengedtem magam.
Azóta se tudom,hogy az avatás alatt mi történt akkor ott (ezt sose tudjuk) , nem is keresünk választ (mert nincs válasz:) , egyszerűen csak befogadott a Mindenség és sajátjaként kezelt.Én pedig elkezdtem eszerint érezni.Elengedtem magam,felszabadultam és perceken keresztül nevettem.Majd perceken keresztül remegtem. Majdan csak ültem egy fa alatt és figyeltem a teliholdat.
Soha még akkora,olyan MINŐSÉGŰ CSENDET nem éreztem magamban!!!!!!!
(és láss csodát,valahogy mégis megragadható,átadható a megragadhatatlan:)
