Mikor a reggeli világ, a gyógyszeres álom után kábult,

rajtad az esőcsepp, a hó lucska is ámult,

mert erős vagy és a várad újra és újra összeáll.

de már igazán nincs benne király.

Amikor csak mész előre, körötted a tompa kábulat,

madarak csipcsiripp az első tavaszi dalokat,

valahol messze, hol lehetsz kismadár?

Egy közeli faágon talán?

Nem látod, csak hallod, oly messziről érzékeled,

fejedben sűrű köd, reggelekre jönnek reggelek,

de ez a mostani más, tán kicsit melegebb,

a hó viszont még porzóan ropog lábad alatt eleget,

figyeled az autókat, zajuk most oly távoli,

agyad kicsit tompultabb, míg mész jó a világot bámulni,

csak bámulni, és most jó, erősségétől nem riadsz meg,

kismadár a faágon! - legközelebb hozok valamit, amit csipegethetsz,

csak húznád az időt, tompa a kábulat,

pár percre az idő mintha megállt volna s haladsz,

az útra faágak hajolnak ....

Reggel van, reggeli fejben ködös kábulat,

az idő áll, pár percre sehova se halad,

jó ez a pár perc, autók cikáznak,

de már agyadban nem villámlanak,

a napocska enyhén kezd erőlködni az égen,

tavaszi kábulat kezdődik éppen.