Fekete világban sötét az égbolt,

fekete világban nincs ma már fényfolt,

fekete világban a Nap sose süt le,

rád borul az Istenek haragvó üstje,

fekete világi ködben a tábortűz füstje,

szellemeket idéz a gomolygó füstbe,

fekete világban a rózsa tövis,

megszúrja a te lelkedet is,

míg vér cseppen le a sáros földbe,

s belemosódik a földbe örökre.

Fekete világban sétálsz csak tovább,

tested nehéz, s a hídon némán mész át,

lenézel és alattad kavargó fekete folyó,

ugrasz s tested nagyot csobbanó,

hideg van már, reszketsz az éjben,

felnézel, a Hold rád tekint egy felhő résen,

reszketsz és elnyel a fekete világ,

az égből hirtelen nagy eső szitál,

kijössz a folyóból, meztelen tested,

ruhád felveszed, rád ragadó leplet,

törsz át rózsák kertjén, véresre szúrnak,

hasogatják bőröd, s lelkedbe utat fúrnak,

tested fedő leplen aprócska vércseppek,

így törsz neki a kerteknek.

Végül kiérsz, s belőled kiszáll a lélek,

elfáradt, s ekkor már nincs többé Élet ...

Idegen város, idegen szemek,

idegen gondok, idegen felek,

idegen tekintet és idegen kezek,

idegen tömeg és belül mi remeg,

idegen égbolt, idegen felhő,

idegen szavak és idegen szótő,

idegen emberek és idegen falak,

idegen hangok s idegen hangalak,

idegen cseppek és idegen eső,

idegen bőröket meg-megnyerő,

idegen világ egy idegen földön,

mely egy élő kelepce, egy idegen börtön.

Idegen nyomás és idegen lelés,

hideg, s meleg és pulzáló szívverés,

idegen ujj egy idegen csuklón,

a vér idegenül pulzál majd ott az idegen ujjon,

s fura, hogy érint, idegen halál,

össze-vissza verdes ritmusra nem talál,

idegen kés egy idegen érben,

siklik benn a vörös és idegen vérben,

idegen vagy és tudom, számodra idegen a testem,

lelkem lelked mellett hever meztelen.