Sára messziről érkezett a vidéki házba. Tél volt, a hó csak úgy ropogott a kocsi kerekei alatt ahogy befordult a kis bekötő útra, majd lassan és sejtelmesen megállt. Az idő valahol estefele járhatott. Talán 5 vagy 6 óra lehetett, ahogy ott állt Sára a kocsiból kiszállva és nézte a nagy elhagyatott házat. Mögötte az erdőből kihallatszottak a téli este furcsa és nyomasztó hangjai. A lány csak állt ott, állt és nem tudta, hogy került oda, mi vezette odáig.
Valamikor még a városban boldog életet élt. Pasija volt, munkája volt, mígnem egy nap egyszerre omlott össze minden. Egyszerre omlott össze addig tökéletesnek hitt élete. Gábor híres ügyvéd familiából származott. Már lassan 5 éve voltak együtt Sárával, aki újságíróként dolgozott egy női lapnál. Ahogy teltek a hónapok, az évek valahogy úgy laposodott el kapcsolatuk is. Kihűlt a régi láng, már nem voltak ugyanazok egymás mellett és az ágyban se mentek már úgy a dolgok mint régen. Sára a magány elől a munkájába menekült, hiszen azt mindig szerette. Mindig szeretett írni és így adni az embereknek. Gábor is sokat túlórázott. Mindketten érezték, hogy ez így már nem az igazi. Aztán egy nap ahogy Sára mosott, párja nadrágzsebében egy kis cetlit talált. A szíve egy pillanatra kihagyott. Tudta, hogy Gábor csalja. Ahogy hazajött a munkából, rögtön kérdőre is vonta, Gábor pedig nem tagadta. Szépen, lassan, megbeszélten váltak el útjaink. Nem volt meg köztük a szokásos dráma, hiszti és egyéb jelenetek. Persze Sárának nagyon fájt. Női léte egyszerűen szétesett, öenbecsülése, önértékelése lecsúszott, a munkájába temetkezett.
Már fél év, év, tán másfél is eltelt, Sára mégse tudta túltenni magát Gáboron, főleg úgy, hogy tudta, Gábor már az esküvőt tervezgeti a másik lánnyal. Gyakran állt az ablakban és nézett le a sötét utcákra miközben a melankólikus szomorúság könnyeket pergetett le arcán. A szakítás után teljesen bezárkózott, elzárkózott a kapcsolatoktól és a munkájának élt. Magánéleti válsága viszont szépen lassan a munkájában is bekúszott. Depressziós volt, dekoncentrált, nemtörődöm, mintha már nem érdekelte volna semmi, mintha nem lelt volna örömöt már a munkájában sem. Érezte, hogy ez nem mehet így már sokáig, tennie kell valamit, magáért, Gáborért, a továbblépésért. Lassan a tavasz és a nyár után közeledett a tél, közeledett a karácsony. Ekkoriban látott meg egy hirdetést egy újságban melyben egy nagy vidéki házat reklámoztak, hogy kiadó. A lány érezte, lépnie kell, úgy érezte, hogy most egyedül kell lennie mindentől és mindenkitől, egyedül, magában, csendben. Talán nagyon bezárkózott, azért az az 5 év nem múlt nyomtalanul a szívében. Így nem sokat gondolkozott, munkahelyén szabadságot kért, utalta a pénzt a házat kiadó úriember számlájára, aki amúgy normális, megbízható fazonnak tűnt, és egy téli este valamivel karácsony előtt, összepakolta holmijait, pár könyvet, pár cd-t, a füzetét és a tollát, hiszen jól tudta, a munkahelyét bár ott hagyhatja, az írást nem fogja elhagyni, és így felcuccolva ott hagyva, kiadva a régi lakást, ahol még Gáborral éltek, elindult és elkezdett távolodni a történtektől.
Aztán azon a bizonyos téli napon ott állt az erdő széli kis bekötő úton egy nagy elhagyatott ház előtt. A ház előtt tábla: KIADÓ! A lány kicsit félve tett pár lépést. Az ajtó megcsikordult, belépett. Szinte mintha hangját vette volna el a félelem, alig hallhatóan visszhangozta a ház: Ha-hó! Ment, mindig kicsit benljebb. A ház nagy volt, mintha teljesen üres lett volna, kongott, Sára minden lépésébe beleborzongott,ahogy recsegett-ropogott a régi fa padló. Ahogy kicsit beljebb ért egy hintaszéket pillantott meg a kandalló előtt.
- Hahó! Jó estét! - mondta félve a lány, mire a hintaszékben ülő idős hölgy ránézett. Szeméből hidegség és valami távoli messziség sugárzott, mintha az idős hölgy már nem ezen a földön lenne, de láthatóan életben volt. Kérges hangján így szólt.
- Menj, lányom! Amott a lépcsőn feljutsz az emeletre, jobb oldalt találod a vendégszobát, az lesz a szobád.
Sára csendben hallgatott. Vajon ezzel a hölggyel fogok itt élni? Nem erről volt szó! - gondolkodott magában. Valójában, hátborzongató egy hely volt ez. Becuccolt a kocsiból fel a szobájába. A szobában egy ágy, a falon falvédő, éjjeli szekrény, éjjeli lámpa, egy kis tv volt és az ablakon függöny, melyből már a por szállingózott. Sára lefeküdt a nagy ágyra, megpróbált aludni, szokta a helyet, de egyszerűen képtelen volt elengedni magát. Lassan azért mégis valahogy ott az ágy tetején nyomta el az álom, hiszen több órát utazott előző nap a városból.
Másnap reggel úgy ruhástul fogta magát, lement a konyhába. A hűtőben volt minden, a téli napsütés lágyan sütött be az ódon falak közé, a hintaszékben ahol előző éjjel, érkezésekor az öregasszonyt látta, már nem ült senki. Sára végignézte azt a pár szobát, végigjárta a házat, megismerkedett a fürdőszobával, a konyhával, az idős hölgy sehol se volt.
- Hm, furcsa - mondta magában de nem tulajdonított az egésznek túl nagy jelentőséget. Felment a fürdőbe, lezuhanyozott, csinált valamit ebédre majd sétálni indult a közeli erdőben. A hó lába alatt finoman ropogott, jól esett neki a jó vidéki levegő. Jól esett neki most az egyedüllét. Amíg aztán, már jó pár napja, hete ott lakott a házban, egyik este ahogy ült a kandallónál, hangokat hallott. Kipp-kopp, tikk-takk, ez nem lehet az óra - gondolta magában. Ott volt egy üres házban teljesen egyedül. Szívdobogva indult a hang irányába. A hang hármat koppantott, ahogy Sára mozgott úgy mindig távolabb hallotta, majd egyszer csak a kopogás megszűnt. Viszont ezen az estén újabb rejtélyes dolgokra lett a lány figyelmes. Este ahogy próbált elaludni, meglibbent a függöny. Ő félve odament és lenn a ház előtt, mintha a sötétben a kis bekötő utca apró fényeinek és a Hold fényeinek kereszttüzében egy fekete alakot látott volna. Végigborzongott. Karján minden szőr felállt , ahogy visszabújt az ágyba. Lassan tudott csak nehezen elaludni. Újabb napok teltek, közben a karácsony is elmúlt már mikor egy este a már ismert kopogás. Sárát egy alagsorba vezette a hang, oda, amiről nem is tudta, hogy a ház részeként ott van valahol alatta. Minden lépése alatt csikorgás hallatszott, szíve dörömbölt belül, érezte, nézi valaki. Hirtelen megfordult és egy sötét árnnyal találta magát szembe, de felismerte ki volt az. Az idős hölgy az érkezése napjáról a hintaszékből. Akkor jött rá, hogy az idős hölgy halott volt, már akkor is szellem volt. Kérges hangja ott dobolt Sára mellkasában: "Miért jöttél??? Menj vissza oda, ahonnan jöttél!"
Sára lélekszakadva menekülni kezdett, mire az árny ismét előtte termett. Érezte a kezére lecsapodó hideget és futásnak indult.
Az ágyban takaróba burkolózva azt kérdezte magától: Hova kerültem? Ez egy szellemjárta ház. Pihenni jöttem, hátam mögött hagyni a múltat, arra nem gondoltam hogy a félelem tovább fog kísérteni.
Másnap felhívta a számot, ami a Kiadó-táblára volt festve.
- Maga mégis mit gondol??? Messziről ide jövök és félnem kell, rettegnem mert .... tudta maga hogy a házban szellem jár?
Az úriember hebegett-habogott nem tudta mit mondjon, de a ház múltjára fény derült. Kiderült, hogy az idős hölgy a hintaszékből ott töltötte utolsó napjait és ott is halt meg, a kiadó úriember pedig a fia, aki mit sem tudott az egészről.
Megbeszélték, rendezték dolgaikat, majd február tájékán Sára úgy döntött visszamegy a városba. Ekkor már jó ideje volt, hogy szakítottak Gáborral, Sára pedig látta, milyen egyedül tapasztalni és megélni dolgokat, sokszor borzalmakat. Visszatért a munkájába és bár az események és az utazásán történtek is megviselték, így egy ideig pszichológushoz járt, folytatta régi életét és lassan kezdte úgy érezni, hogy talán egy nap egyben lesz annyira, hogy nyitott legyen egy új szerelemre, a bizalomra és egy félelmektől mentes életre. Azóta is, amikor a hintaszékben ülő idős hölgyre gondol, összeszorul a gyomra.