Egy idegen világban magasak a falak,

idegen utakon sok idegen alak,

idegen arcok, homályos mosoly,

álarc mely hol kemény vagy gyengéd,

vidám vagy komoly.

Őszintétlen világ, magunkról mutatott képek,

a bohóc szája mindig mást mutat,

szívedbe érzéseket éget.

Mutass, szebbet, jobbat, erősebbet,

sose láttass kevesebbet,

felelj meg és szeretni fognak,

érzéseid táncot ropnak.

Már nem hiszel a valóságban,

így győzhetsz ebben a hazug világban,

falat építs magasabbra,

na de ajtó is legyen rajta.

A kulcsot add kinek úgy érzed,,

hidd el, szíved sose téved,

ha eldobja a kulcsot, hadd menjen ne bánd,

az ajtót csukd előtte...és bár egység és magány harcában,

az egység elveszti a csatát.

Adj kulcsot kinek úgy érzed,

szívedbe még tán beléphet,

vagy ki marad, és maradhat,

itt bontsd kicsit  a falakat,

ki viszont elment, menjen csak messzire,

távolodjatok egymástól a világ két végire.

Viszont maradj bohóc és mindig szerepet játssz

idegen utakon sok idegen alak előtt az ajtót jól zárva,

véletlenül se legyen lelked újra a mélybe rántva.

.