Adj erőt a hétköznapok útjait egyedül járni,

ha azt kell, magamban az út szélén állni,

adj erőt egy őszinte barátra várni...

csak várni

egy szót, egy érzést, megbízható kezet,

mindig újabb emlék, mi pereg.

Jók is; kezedben érintés, füledben egy hang,

illatok, emlékképek, kondul a harang,

Bimm-Bamm-szól a távolban,

Te ott állsz az út szélén sárosan,

mindenki oly messze van,

s a harang szól: Bimm-bamm.

Fűben tücsök hegedül, 

az oszlopon egy madár ül,

eső hullt s a az égre kora reggeli szivárvány feszül.

Telik a nap, s még mindig ott állsz: Egyedül.

Az égre nézve: Kérlek adj erőt állni e tájon egyedül,

adj erőt ha vihar jő,

szél fú és zuhog az eső,

adj erőt, ha lelkem tavát szárazság kínozza,

adj erőt, s lelkem  minden rezdülését egy rím hozza.

Az oszlopról a madár is elrepül,

a szivárványhíd feletted feszül,,

ott alatta békés álomba merülsz.

Álmodban egy tündér látogat meg,

varázsport hint köréd és

szemedből apró könny pereg.

Nyitódik, szíved megremeg,

körötted szerte a tájon fényes tündéri seregek,

szállnak jobbra, szállnak balra,

távolban a harang bimm-bamm-ozva.