Volt egyszer egy Közel, amott meg egy Távol,

az egyik közeledett a másikhoz magától,

míg egy szép nap összeért Közel és Távol egy ponton

a magasban,

többé nem váltak el se akarva se akaratlan.

Mert addig ők ketten elválasztva éltek,

mi fizikailag közel volt, az lelkileg távol,

s az emberek tán féltek,

persze olyan is volt hogy a fizikai Távol volt a Közel,

de ez oly ritka, mint a fehér holló, ki az Üveghegy fölé röppen.

Így hát Közel és Távol nem bírta már külön,

ezért hát dolgozni kezdtek a közös ügyön.

A távoli közeledett, a közeli engedte,

mígnem találkoztak valahol a messzi végtelenben.

Nem volt több Közel és nem volt több Távol,

EGGYÉ vált minden, s a madár felreppent a Világfáról.