Üresen üresben 

üresség a szívedben

üresség a világban, 

üresség a magányban.

A tér hullámai útra kelnek, 

érzéseket keresnek,

érzéseket, melyek elvesztek, 

érzéseket, melyek elfeledtettek.

Elfeledtettek, egyedül hagytak,

régi kapukat zártak, újakat faragtak.

Új kapukat, melyek egy nap tán újra nyílnak,

Félelem helyett Szeretetet hívnak.

Hívják be, legyen újra a részük,

soha semmitől ne kelljen félniük.

A kulcs valahol a messzi tenger mélyén,

ki kapja,majd eldöntődik, nem sokat késvén.

Itt vagy Te, ki soraim olvasod,

jól figyeld a tengert, magam is morajlok.

Végre talán szívem helyet talál a világban,

helyet a magányban, helyet önmagában.

Végül elszáll messze, fel a tiszta fénybe,

ott végre szeretve és sohase félve,

tovaszáll egy szebb és tisztább térbe.

Fel, egyenesen bele a mennyei Fénybe.