Hogy mit szeretnék Karácsonyra?

Illatokat, örömet,

nem a mindig hajtó bevásárló köröket,

tiszta lángot, fényeket,

fenn magasan a csillag lepte kék eget.

Szeretnék még sok-sok földre szálló angyalt,

kik elhozzák a mindent beborító békesség-paplant.

Szeretnék még érintést, ölelések sorát,

hangos,durva szó ne korbácsolja fel az érzelmek porát,

Kivételes Karácsonyt, hol a szeretet nem színház,

hol pár nappal később nem a zokogás ráz,

Karácsonyt, mely 365 napban fehéren csillog,

fényessége nem csak év végéig pislog.

Kívánok a világnak szép Karácsonyt, 

mely az emberek szívébe apró lángot gyújt,

szerető szívek lágy szelét, mely sötétséget messze fúj!

Fahéj és narancsillatú összebújós estéket,

egyedülállóknak kiskutyát, ki elűzi a magányt,

ki ügyesen tisztítja a lélek sarát,

ki feltétel nélkül elfogad és szeret,

ki mellett szíved többé nem remeg.

Ő nem is tudja igazán, mi ez az ünnep,

kis szíve és tisztasága  mégis a világ zavarossága ellen tüntet.

Vajon hányan éljük igazán ezt az ünnepet?

Hányan értjük, hogy a kis Jézus miért is született?

Hányan figyelünk a szív rejtett szavára,

mikor a fa alatt minden ajándék vár a gazdájára?

Hiszen inkább az odafigyelés és a törődés, mi számít, 

a boltok fénye, zenéje, kínálata egyre csak elkábít.

A csapda kész: költöd a pénzt,

majd napok telnek és újra zavarban, félelemben, hangosan,

bántó szavakkal élsz.

Egy nap rájöttem, az egész egy nagy színház,

az érzés megrázott és ma is csak ráz.

Se hó, se egyéb hófehér remény,

csak sár és köd és égig érő gyertyafény,

mely felér Isten hazájába,

az Angyalok országába.

Figyeld csak meg, mi zajlik ilyenkor a világban!

A lélek sokszor egy belső csatában,

hogy is maradjon így igaz, tiszta és örök,

miközben minden egyre csak pörög.

Ilyenkor duplán, triplán kavarog a belső élet,

csendesedj és Őrangyalod segít, ha kéred!