A sötétség hollója

Sötét van, kinn és benn,
holló száll fel a lélekben,
mely segítségért kiált,
a puszta most sivár.
Se fa, se szín, se levegő,
egy érzés, halált éltető,
éltető sötét és a gyertya lángja,
mely felhúz a Mennyországba.
Mély csend, tömör és sűrű,
tapintható s a holló lábán gyűrű,
ez jelzi,ő a tiéd a sötétben,
a mélybe húzó örvényben.
Itt fekve, bántó a fény,
a szív már nem él,
valami földre esik s aprót rezeg a félelmed,
nem lát túl a sötéten...