Egy ember  ezerféle lélek-szín keveréke. Egy ember ezerféle hang, ezerféle rezgés összessége. Egy hang, egy tekintet, egyéni azonosítóink, egyéni részeink, amikkel üzenünk a környezetünknek. 

Egyes embereket egészen hamar befogadunk a szívünkbe, másokat kicsit bizalmatlanabbul kezelünk egy ideig és van akit nagyon nehéz a közelünkbe engedni és tán sose fogunk. Ezek a viszonyulásaink mind okkal vannak bennünk jelen. Érezzük egymást.

Aztán vannak pillanatok amikor egyszer csak valakit közelebb engedünk. Elkezdjük megérezni a színeit, a hangjait. A bizalom fejlődési útnak indul. Végül persze egyeseket aztán képesek leszünk az ölelés közelségével magunkhoz engedni. Egy ölelésben pedig valójában megérezzük a hangokat és a színeket.

Egy ölelés, ha igazi, valódi, átadott, befogadott és megélt, teljes mértékben a moll hangzást tükrözi. A moll egy nagyon lágy, finom és mégis erőteljes hangzás. Milyen moll-ok is léteznek a zene világában? E moll, A moll, D moll, csak pár alap moll akkord, mindegy, az ölelés maga moll-t tükröz. Színeiben pedig a két fél kapcsolatától, energiáitól függően rózsaszínes,rózsaszínes lilás, piros vagy épp szenvedélyesen vörös, az ég nyugodt kékje vagy a lemenő Nap narancsa. Aztán persze olyan is van, akiről hideg, nem jó kéket érzünk vagy a sárgának a barnába csúszó árnyalatát. Ezeket az embereket általában nem engedjük közelebb, nem engedjük a terünkbe, nem engedjük az érintésig, az ölelésig, semeddig.

Persze a "hideg kék" variációkat akár meg is lágyíthatjuk a saját lilánk vagy narancsos színeink belekeverésével. A hideg vagy hidegnek tűnő emberek sokszor csak azért olyanok amilyenek, mert a múltból nehéz energiákat, nem jó mintákat hoznak, esetleg még tapasztalniuk, érezniük kell a szeretetet, az aktív fényes energiákat. Nekik sokat segíthetünk talán, ha engedjük őket közelebb és próbáljuk átmosni a hideg kékségüket más színekkel.

Aztán vannak a zűrös zavaros, sötétkék, narancsos-barnás, fekete, villámlós energiák, amik felénk cikáznak az emberekből. Ezek felé nem kell közelednünk, ha nem akarunk. A villámlások ellen be kell menni a házba, be kell csukni az ajtót. Hagyni, hogy eleredjen az eső. Kinn is.. és talán benn is a házban, viszont a sötétkék és fekete égbolt szikrázó villámlásai ellen  ekkor már védettek vagyunk

Mindig csak azt engedjük be a házba, akit teljes szívünk akar maga mellé, akarja a közelségét, hogy ott legyen, hogy vele legyen, hogy melegítsék egymást, keverjék egymás színeit és felváltva játszadozzanak a moll-okkal.

A dúr-érzésekkel és a dúr hangzású energiákkal, a dúr-típusú emberekkel pedig mindig csak óvatosan, távolságtartóan és fenntartásokkal viseltessünk! Bár ők is életünk részei hiszen a teljes zenemű az élet szimbóluma melyben a moll-ok mellett rengeteg a dúr, hiszen így lesz harmónia, így lesz meg a világnak a két pólusa. Így játszadozhatunk az ajtó nyitásával és zárásával, bátor kilépéssel és apróbb időnkénti visszahúzódásokkal, közeledésekkel, engedésekkel, zárásokkal, az érzések intenzitásával és hullámaival. Viszont, ha mi magunk lágy, finom energiákkal rendelkező érzékeny tipikus moll-alkatú emberek vagyunk, akkor moll-t keressünk és a dúr-típusok közül szelektáljunk, kit tud a szívünk elviselni, kivel tudja együtt írni a zenét.