Egyszer volt, hol nem, kerek erdő közepén élt egy nyulacska, aki éjt nappallá téve csak dolgozott, mikor közeledett a Húsvét. Szép, színes tojásokat festett, pirosakat, zöldeket, kékeket és sárgákat és csokitojásokat csinált a gyerekeknek, csomagolt, gyártotta az ajándékokat. Nyuszinép tagjai között ő volt a Húsvéti Nyuszi.

Egyszer csak, ahogy a tojások készültek, ekkor már sok kész volt , szörnyű vihar kerekedett. A szélvihar tombolt és a tojásokat,mind a festetteket és a csokitojásokat messze fújta. Most hogy lesz Húsvétra a gyerekeknek ajándék? Minden tojást elvitt a vihar - tűnődött magában. A kis nyuszi kétségbeesve indult a tojások keresésére, kereste bokrok alatt, a fák között de nem találta őket semerre. Nagyon sokat dolgozott velük így most elszomorodott. Ahogy ment-mendegélt keresve a tojásokat találkozott egy nyuszitársával. Az rögtön észrevette rajta mennyire nekiszomorodott.

- Valami baj van? - érdeklődött.

- Épp tojásokat festettem, mikor nagy vihar kerekedett és a szél messze fújta a már kész tojásaimat. Elindultam, hogy megkeresem őket, de nem találom sehol.

- Gyere, keressük együtt! Segítek neked! Majd én megtalálom őket.

Tovább mendegéltek az erdőben mikor egyszer csak a bokor alján egy fényesen világító tojásra lettek figyelmesek. Odamentek és a tojás megmozdult. Egy varázstojás volt. Így szólt hozzájuk.

- Tudom,miért jöttetek. A szélvihar által elfújt tojásokat keresitek. Én vagyok az egyedüli, aki elvezethet titeket hozzájuk. Annyit kell tennetek, hogy megpörgettek és a következőt mondjátok: Varázstojás, arra kérlek, vezess messze ki a rétre, erdőszélre, oda hol színes tojások nyugszanak, napsugárban, fűpaplanban, békés álmot alszanak.

A nyulacska megpörgette a varázstojást, abból színes fények cikáztak, elmondta, amit kellett mire a fénylő varázstojás gurulni kezdett, csak gurult és gurult, a két nyulacska pedig ugrált a nyomában. Végül kinn az erdő szélén, egy aprócska réten ott pihentek békésen a színes tojások fűpaplanjukban. 

- Eddig rendben lennénk. Köszönöm a segítséged!- szólt a nyuszi a a Varásztojáshoz. De mi lesz a csokitojásokkal? Azok merre vannak?

- Egyszerre egy kérést tudok teljesíteni - szólt a Varázstojás majd villogva továbbgurult.

A kis nyuszi újra elszomorodott. A csokitojások merre lehetnek? Szomorúak lesznek a gyerekek - gondolta. Úgy érezte, teljesen magára maradt problémájával. Egyedül a nyuszitársa volt vele, aki végig elkísérte az úton.

- Jajj, soha nem fogom megtalálni a csokitojásokat, pedig mennyit dolgoztam velük, mire készek lettek- mondta.

Ekkor mintha valami égi csoda történt volna, a napocska fénye kisütött a felhők mögül és ragyogni kezdett az erdő. Sok-sok kis fehér nyuszi kezdett előugrálni a bokrok mögül és az erdő teljesen befehéredett tőlük. Mind,  mind, nyuszinép tagjai azért jöttek, hogy segítsenek társuknak, a Húsvéti Nyuszinak. Egy mindenkiért, mindenki egyért! - szólt az egyik kis nyuszi és az erdőben megindult a mozgás. Kis fehér nyuszik ugráltak mindenhol keresve a Húsvéti Nyuszi szépen becsomagolt csokitojásait. Így összefogva rövid időn belül rá is leltek mindre a fák között és a Húsvéti Nyuszi köszönetet mondott nyuszinép tagjainak.

Mire a Húsvéti Nyuszi már minden elveszett tojásával, festettel és csokival szerencsésen hazatért, a postaládájában ott várták a gyerekek levelei.

Örömmel indult hát ki a világba, az emberek világába s mikor megpillantotta az első házakat, elkezdte kiosztani a húsvéti ajándékokat, színes festett és csokitojásokat. Minden ablakba örömmel rakta oda kis kosárban az ajándékot végül a nagy kalandok és izgalmak után fáradtan tért vissza erdei házikójába.

Szép munka volt! - gondolta magában. Kellemes Húsvéti Ünnepeket!