2014 utolsó napja közelgett. Egyre közelebb és közelebb ért. Álmot láttam. Erős volt, megmaradó , tiszta képekkel és érzésekkel. Keresni kezdtem a miértjét. Miért pont az új év közeledtével bukkan ez elő? Álmomban repültem. Repültem fenn a magas égbolton. A tér nyitott volt és szabad. Alattam elterült a végtelen kékség. Egy nagy óceán volt. Játszottam  a szintkülönbségekkel. Közelítettem a vízhez,már lábam érte, s újra felemelkedtem, egyre magasabbra. Így játszottam, ereszkedtem, emelkedtem majd egyszer csak azt vettem észre, hogy félek. Félek magasságtól és mélységtől, félek, hogy meg fog állni az a valami a levegőben s lezuhanok, zuhanok egyenesen bele az óceánba, ott pedig már csak süllyedek.

Féltem, megijedtem. Kijöttem az álomból . A következő kép már nagyon szép szinkron mozgásokat takart. Biztonságban mozogtam , vízben, szinkron volt , valami furcsa rend , szabályosság és biztonság.

Mindez pedig egy év-forduló előtt. Gondolom, mint minden, ez is okkal. Repülések, zuhanások, félelmek.

Eljött december 31.-e. Álltam az ablaknál,némán néztem kifele. Kinn durrogtak a petárdák és a világ jégtakaróba burkolózott. Benn a szobában, egyedül, csendben, érzésekkel, emlékekkel, könnyekkel, önmagammal, kezembe vettem egy regényt mely kivont, elvont, belevitt a történetbe, átvitt a saját történetemből egy másikba. A kis asztalon mécsesek égtek, a levegőben füstölő illata terjengett ,kezemben a könyv, mellettem egy pohár finom bor. Harmónikusnak tűnhet..s vajon,vajon valóban én magam vagyok a harmónia? Egész este a harmóniát kerestem. A könyvben, a zenékben, a szívemben, az  év utolsó napjában. Emlékek úsztak el néha a szemem előtt, előbuktak majd alábuktak és eltűntek szemem elől. Emlékek , érzések , szeretet, 2014 pillanatai, hangok, emberek, érintések, ölelések. Ekkor könny szokott szemembe. Talán a meghatódás ,az összetartozás fantasztikus érzése ütközött magányommal , talán egyszerűen csak jól esett elengedni magam s kiereszteni egy adag feszültséget így év végén. A könnyek végigperegtek arcomon majd újra elmosolyodtam, sőt nevettem. Éreztem ,hogy ott, egyedül csendben, egy sms-t megírva valami felszabadult bennem. Valami olyan érzés szabadult fel bennem, aminek pont most pont így kellett kiszabadulnia. Kiszabadult és én könnyebbé váltam.

Lassan visszahelyezkedtem a könyv történetébe. A karakterei néha elszomorítottak de néha megmutatták azt is ,hogy mernünk kell átlépni falainkat s engedni a közeledést.

Néha egyszerűen csak elveszik az életünkből az intimitás vagy épp félünk azt megélni. Félünk megélni az összetartozást, azt, hogy nem vagyunk egyedül. Mikor már annyiszor fájt a szív, mikor egy-egy megnyílásunk után ezer sebből véreztünk, egyre nehezebben, óvatosabban adjuk magunkat át a kapcsolódásoknak. Inkább eltávolodunk a közelség helyett,mert úgy gondoljuk ,egyedül még mindig jobb mint ... mint kitenni magunkat bárminek is. A szív tapasztalata az a szív tapasztalata

s az ember mindig ezen dolgozik, hogy ezeket felülírja. Felülírja a fájdalmat és aktiválja a szeretetet, felülírja a falat, a védelmet és aktiválja a nyitottságot , az őszinteséget. Folyamatban! Folyamatban! Hónapról hónapra.

S hogy mit kívánok 2015-re? Legyen erőnk felülírni a felülírhatót, legyen bátorságunk kapcsolódni egymáshoz ,legyenek új célok, legyenek hangok, színek, izgalmasabb , örömteli érzések és harmóniák. Vesszen ki mindenféle disszonancia, legyen rend, béke és szeretet. Merjünk új dolgokat kipróbálni, megtanulni, létrehozni, tanuljunk meg szeretni és szeretve lenni..szeretetet adni és elfogadni.

Legyen sikeresebb , jobb , szebb , tisztább, szeretettelibb, lazább és oldottabb, újabb, ötletesebb, másabb, mint az előző, az előzők voltak.