A múlt feldolgozása sokszor folyamatos önmagunkon végzett munkát igényel.Fájdalmakat kell feldolgozni,átengedni magunkon,megélni,utat adni neki kifele,nyílni,bízni és tudni,hogy ezzel nem teszünk rosszat.Meg kell engedni magunknak a folyamatainkat. Van,hogy túlságosan hozzászokunk az évek alatt az elfojtásokhoz.Hozzászokunk a félelemhez,a hallgatáshoz,s nem beszélünk arról,mi lelkünket nyomja.Úgy érezzük,nem beszélhetünk,s mintha ott lenne a torkunkban egy óriási,masszív,sűrű valami,ami ott nem engedi át a hangot.Gátat állít.Így pedig a lélek se működik megfelelően.Nem mondod ki,nem beszélsz róla,nagyrészt mert már nem akarsz,besöpröd magad alá a sok mocskot,rá se nézel,mi zajlik benned,már utálod magad bizonyos témák miatt,s amúgy minek is...és kinek is beszélhetnél,mesélhetnél.Vajon bízunk annyira bárkiben is?Vannak időszakok,amikor nagyon nem.Bezárkózunk.

Viszont élnek olyan időszakok is az életben,amikor valami megnyílik.Valami kijön belőlünk.Remegünk,sírunk,nevetünk és kimozdul egy köteg feszültség.Vannak köröttünk olyanok is,akikkel hála Istennek,bátrabban és ügyesebben beszélgetünk és segítenek.Így jönnek-mennek az ötletek is.Ha máshogy nem,email-ben,de ki kell adnunk,kommunikálnunk,ami,ahogy bennünk van,mert ha nem tesszük,akkor folyamatosan mérgez. Igen,sokszor ez nagy feladat.Próbálgatni,próbálgatni,addig amíg nem tisztul minden. Lassú folyamat,de tán megéri.

Vannak kezelések,ilyenek-olyanok,amik által végül megélünk egyféle furcsa ürességet.

Az ember rengeteget gondolkozik ilyenkor.'Üres vagyok' Mit jelent? Kiment valami! Az üresség fogalmát sokszor a magánnyal magyarázzuk..de lehet kezelések eredményeképpen egy olyan végeredmény is,hogy 'üres vagyok,hiszen sok múltbéli fájdalom,hit,szokás,berögződés,ilyesmik,talán törölve lettek' .S ha törölve vannak,már nincsenek ott. Érezhetünk emiatt is ürességet és valami furcsa mindent elárasztó csendet.Magunktól erre nem gondolunk.Rögtön megijedünk. 'Üres vagyok.Nincs bennem semmi' ..és lehet,pont ez a semmi a jó.A semmit már töltheted valamivel,s ha a fájdalom,a rossz kiment,tölthetsz a helyére szeretetet,bátorságot és célokat.Tölthetsz magadba új színeket. 

Szóval maga az üresség lehet talán jó is.

S tán ez adja azt az élményt,hogy az utcán sétálva,egyedül,ahogy lépteink egymást követik,azt érezzük mintha lelkünk elhagyná testünket.Mintha a test maradna,a lélek pedig valahol felettünk szállna el az útmenti lámpák fényébe,s még fentebb a csillagok közé,hogy közelebb legyen Istennel és beszélgethessen vele. Vajon test és lélek hogyan s miképp tud kettéválni? Álmunkban,mély meditációban valóban lehet testen kívüli élményünk,átélt élmény,na de ugyanez az utcán sétálva? Olyankor,amikor tudatunknál vagyunk? Nem egyszer-nem kétszer érezhető élmény sokszor,vissza-visszatérő.Lehet valójában csak az üresség érződik ilyenformán.Érdekes,megfoghatatlan volt mindig is test és lélek kapcsolata.Elválhat egymástól a kettő és néha külön vannak egy ideig,mielőtt újra egyesülnek.Adhat ilyesmi érzést a magányos bolyongás is akár,de ugyanúgy a kiüresedés is.Az a fajta kiüresedés,amikor talán egyes régi fájdalom-minták kimentek belőlünk.

..és mi ott vagyunk az utcán,este,az este  sötét leple  leszáll és beborítja,beburkolja és finoman öleli át testünk.Biztonságban vagyunk,lépünk egyet majd még egyet és tovább-tovább,miközben a test és a lélek,az üresedés,a magány és a csend mindenféle rezgése és formája érdekes táncot jár bennünk és köröttünk.

Nincsenek hangok,nincs zene,se kinn,se benn mélyen bennünk,csak megyünk és megyünk és közben rettenet vágyunk a színekre és az üresség visszatöltésére. Vajon sikerülhet? Bízom benne.