A kis csiga lassan-lassan mászik,
a szakadó esőben a szarváig ázik.
Az eső egyre erősebben hull,
a kis csiga egy nagy levél alatt lapul.
Vár,egyre csak vár,az idő halad,
aztán ott a levél alatt könnyekre fakad.
Könnyei,mint égi cseppek
a levél vékony szélén tovaperegnek.
Az eső egyre csak hull,
rendületlenül szakad,
csiga-lélek könnye egyre mélyebbről fakad.
Majd lassanként halovány napfény éled,
a kis csiga szívébe visszatér az élet.
A levél-fedél alól lassan előmászik,
meleg,langyos fényben szivárványos-sávon
tanyázik.
Könnye felszárad,boldogsága újra árad,
a meleg napfényben magára találhat.