Egy ruhásszekrény millió rongyot rejt. Egy átlag női ruhásszekrény. Vagy épp elgondolkozunk,mennyire "női" éppenséggel. Egy egyszerű mindennapos ruhásszekrény. Felsők,pólók,farmerok,sportos nadrágok. Egymás hegyén hátán. Se egy szoknya,se egy semmi,ami segítene a női erők bontakozásában. 

Ott turkálsz aztán egyik nap,kezed egy kendőbe botlik.Egy nagy régi strandkendő. Kék-árnyalatosan halvány lila virágos.Nem sokat hordtad anno,vagy ha igen,már nem is emlékszel. Sose volt a barátod a szoknya meg a lingő-lengő nőies holmi,nyáron se. Kíváncsiságból magad köré tekered,megkötöd.Csak úgy. Miért is ne. Gátlás-felszabadító tréning indul. Elkezdesz ebben mozogni, jönni-menni a lakásban.Bár nagyon furcsa kezdetben de azért észreveszed, hogy mennyivel jobb nyáron mint egy nadrág. Az a tapadós,meleg akármi nem kéne,főleg ilyenkor. Mégse tudsz megválni tőle. Egy ilyen kendő meg finom,lágy,lenge,szabadságot ad.Szabadabban mozgol,szabadabban lélegzel,testileg és valahol lelkileg is könnyedebb vagy így. Hát mit ad az a magasságos Úristen! Rajtad ragad a kendő másnapra is. Vonz.Vonz ez az egész amit megmutat,amit ad,amit így ilyen formában megélsz vele.

Érdekes érzés így..maga a Létezés is..egy kékvirágos strandkendővel.Még a létezés is könnyedebb,szabadabb,nőiesebb és valahol kreatívabb,inspirálóbb.Más.Teljesen más. Ad egy teljesen más ént,más minőséget és így teljesen más érzés a saját testedben lenni,nem utolsó sorban teljesen más a léleknek is. Jobb és valamilyen formában felszabadító is. Felszabadítja,kiszabadítja egy olyan oldalad,ami benned rejlik,csak félsz engedni,félsz hagyni kibontakozni.Visszafogod,lefojtod,nem éled meg szabadon. Most pedig mintha egy eddig ismeretlen éned bontakozna,mióta a varázs-kendőt hordod.Egy számodra is új,új érzéseket adó ismeretlen éned: A NŐ!

Vajon mit rejt még magában az a bizonyos ruhásszekrény?

Több nap,sőt tán 1 hét is,külön,magadban,csendben.Egyedül.

Alkotva és kreálva.Színesen.Képekkel.Írásban.Rajzban.Festve. Újraépülve,megnyugodva,lenyugodva,az álmatlan éjszakák után kipihenve magad.Csendben.Reikivel.Gyógyulva.

A Csend nagy változásokat hoz Életünkbe.Lelkileg tisztulunk,megnyugszunk,helyet keresünk a végtelenségben s talán találunk is.Megtaláljuk sajátunkat. Így változunk.A Csend az,mi változtat. Változtatjuk magunkat,érzéseinket,s ezáltal külvilágunk is változik.Erre pedig a Csend adja a legtöbb lehetőséget.Távol maradva mindentől és mindenkitől,főleg attól,aki bele tud rondítani a világunkba.Össze tud rombolni,le tud dönteni mindent,lerombolja szíved várát s minden romokban áll napokig.Lassan építkezel újra a törmelékekből mire a törmelékek darabjai újra erős szívvé állnak össze.Ez nem könnyű és sokáig elhúzódó folyamat.

Amikor túl sok a fájdalom,vágyunk a Csendre.Vágyunk a magányra,a tisztulásra,gyertyával,reikivel,itthon vagy máshol,másnál,másoknál,mindegy is hogyan,de vágyunk el,messzebbre is..elmenni a városból,elmenni a múltunktól,eltávolodni attól ami volt és megélni a jelen percet.A jelen percet,nem a múlthoz ragadva,nem a jövőn aggódva.

Megélni a jelen percet.SZERETETBEN!..és újrakapcsolódva.Ezzel pedig valahol újrakapcsolódva a romboló erőhöz is.Már nem Haraggal és Indulattal,hanem nyugodtabban.Ha nem is teljesen szeretettel,de egyre közelebb ehhez az alapvetően ideálisnak mondható állapothoz.Talán ez az elfogadás..egy lépés,egy apró közeledés.Azt mondják,ha Te változol,a világod változik.Ha magad lenyugszol s helyre teszed magad,mindegy hogy reikivel,gyertyás meditációval bárhogyan is,a környezeted is változni fog.

A bántás,az agresszió rózsába vált,a Harag,a Félelem és az Indulat mivel utat találtak kifele,bele a gyertya lángjába,valami mássá lett,eloszlott a forróságban..tán a Harag,a Félelem és az Indulat is átváltott Szeretetbe,vagy valami hasonlóba.Félve mondod,mert egyáltalán nem stabil az érzés...de valami akkor is történt.Benned és ezáltal külső világodban is.

Érdekesek ezek az iőnkénti apró változások.Szíved mélyén már nem tudod bízhatsz e benne,bízhatsz e tartósságában.Hiszen úgyis csak átmeneti-súgja a belső hang.Átmeneti kedvesség,lágyság. Újra lesznek kattanások,újra lesznek megfelelések,újra lesznek félelmek,újra lesz gyomorgörcs,újra lesznek menekülések és természetesen újra és újra lesznek újraépülések. Egyet tehetsz! Erősíted a szíved!

Túl a zuhanyon,hajmosáson,finom frissen irány neki az élményeknek,az érzéseknek.Melletted egy nagy pohár hideg víz.Pillanatok jöttek-mentek,érzések cikáztak szerteszét.

Érezted már valaha azt,hogy egy város megfojt??? Érezted már azt,hogy nincs kiút se erre-se arra?? Azt,hogy több  negatívumot és megakadást jelez egy város mint továbblépést és valamerre tartó elindulást? Valamerre. Esetleg azt,hogy céltalan vagy??? Hogy nem tudod merre,de ha soká maradsz megfojt a légkör??? Ezért rajzolgatsz,festegetsz,követ festesz,reikizel,olvasol,verseket írsz.Mindez valójában csak elbújás és kitérés az elől,hogy mélyebbre menj magadban,hogy vajon mit is akarsz az Élettől!!...mit és merre,megadni mindennek a tárgyát és a helyét.

Ilyen kérdések után elkezdesz távolodni.A busz elindul.Egyre szabadabban lélegzel,minél messzebb vagy a várostól.Tartasz valamerre,valahova,most végcéllal.Tudod,hova,tudod,kikhez.Ott,messze leszállsz.Olyan mintha magad mögött hagytad volna a múltad,magad mögött hagytad volna a napi frusztrációt és közelebb kerültél volna önmagadhoz.Igen,ilyen.Szabad vagy és végtelen.

Bármit csinálsz,bármerre indulsz,senki nem figyel és senki nem akar ellenőrizni.Se szülők,se pasi,se senki. Tán erre vágytál. A buszra mely továbbvisz Inotára,kell várni egy fél órát.Leülsz egy lejtős-dombos-fás-hűs részre a buszpályaudvarnál,előveszed az angyalos könyved.Leülsz,simán,nature,a fűbe.Mert az jó. Nem szól rád senki,hogy mégis hogy képzeled...legfőképp azért nem,hogy mégis mit gondolnak az emberek.Nem is izgat,egy percig se,jönnek-mennek,te ott ülsz és olvasol. Majd végül felszállsz a buszra és lassan kiérsz Inotára.

Ott ami folytatódik,az reikivel folytatódik.Átjár a zene és a zene-reiki páros hozta Csend.Az a nagy-nagy Csend mely húz,húz egyre mélyebben magába és puff,belezúgsz a Csendbe.Húz önmagadba a zene,beránt a Csend és elhalkul múlt és jövő.Csak akkor ott a jelen perc és a jelen pillanat él....és órákig ott  tudott volna ragadni a kezed a szív csakrán. Ilyenkor elkezded érezni ahogy a másik lélegzik és elkezdesz szabályosan arra a ritmusra lélegezni te is,lassan és mélyen.Élmény ez a kapcsolódás! A Csend addig húz minket bele,simán túlcsúsznánk az időn.Elpihen a reikis és a kezelt.Együtt pihenünk meg a Csendben.

Később már csak beszélgetünk..amikor a középen levő gyertya (égő mécses) hív magához.Becsukod a szemed és végigvezeted a gyomrodtól felfele a torkodig.Minden ponton megállsz,belepihensz,meditálsz,miközben a beszélgetés egyre távolabbról hallatszik.A gyertya ég,akkor már több mint egy órája is talán.Fogod és melegét belélegzed és kilélegzed a tűz forróságába a ... azt ami esetleg van benned és nem jó. Tisztít,mint mindig.

Lassan ideje elindulni.Ölelések,búcsúzások,utolsó szavak,kapcsolódások,érzések s indul a buszod haza.Hazaérsz,újra abban a városban ahonnan elindultál.A lemenő Nap fénye rózsaszínre festi az eget és újra lélegzel.Kilélegezted a fájdalmat...belélegezted a szeretetet.Újra itt vagy,tisztábban és készen a folytatásra!

Betekintés 

Egy tekintet, mely a távolba réved,
simulósan könnyed,lágy színekre ébred.
Vezet, mélyen önmagadba,
vissza ,a szív-magba.
Vezet, vissza, ahhoz ki voltál,
hiszen belőle lettél,
anno rég egy szép nap
a Fényből leszülettél.
Őt keresed eme nyitott tekintetben,
tovarepülsz a kékes-lilás fellegekben.
Vezet egyre beljebb, de nem egyszerű
Önmagadra lelned.
Minden lépéssel egyre nehezebb,
végül minden szépen lassan helyet talál Benned.

Tánc a lila fényben 

Fenn,messze fenn az égen 
isteni lila fényben 
kristályos táncban 
szívből szóló imában 
kimondom mi fáj. 
Végül minden érzésem 
a messzeségbe száll. 
Lelkem áttáncol a mennyei léten 
végig-át a lilás-fényes téren. 
Tovarepül,nem tudni hova 
át a fény-sávon tán várja a Csoda. 
A Csoda,mely mindig velünk van, 
lilás fénnyel árad, és vissza sosem támad. 
Hisz lényege a Szeretés 
lilával tovaszálló könnyed lebegés.