Van olyan helyzet,amiből úgy érezzük nincs kiút.Amikor szorít az érzés.Amikor nincs kiút se erre-se arra.Szít az agresszió és lelked tűzben ég.Elfojt de közben szít,parázslik,lobog. Nagy benned a tartás.Az erő. Fizikai és lelki erő egyaránt. Végül mégis előkerül a gyengébbik oldalad és előtörnek a könnyek.Próbálod magad kimenekíteni a helyzetből,de nincs út. A szorítás-külső és belső-egyre és egyre erősebb.

A háló fogságában nincs út,se erre-se arra.Átéled. Erősen,tartva magad aztán a fájdalomtól könnyekben törsz ki. Minden maradék erőddel menekülnél,de nem tudsz.

Aztán mikor végre a háló rugalmassága elereszt,kilök,bele messze a távolba,végre kitör belőled minden feszültség.Sírsz,zokogsz perceken át.Lassan csillapodik a hullám vissza,de sejtjeid eltárolták az érzést,a fájdalmat,lelked magába zárta a szorítást,amitől nem egyszerű elszakadni. Percek telnek,órák mennek,eljön az éjszaka.

Egy éjszaka,amikor a poklok poklát járod.Az ördög táncot jár,a tűz parázslik és szít,a szívbe ezerféle érzést vegyít.Valahogy így. Egy éjszaka,amikor nem látod előre a reggelt.Hánykolódsz az ágyban és próbálod átdolgozni magadon a háló élményeit..átdolgozni magadon a fájdalmat. Felkelsz,nyugtalanul járkálsz majd végül főzöl egy teát és elkezdesz írni.

Éjszaka:
A Hold fenn világít,
szívedben érzések tüze parázslik.
Az ördög táncot jár,elfojt és szít,
éjszakai csendedbe ezerfélét vegyít.

Egyetértek W. Barna Erikával.Írás közben valóban átjárunk az anyagi és az anyagtalan világ között.A két dimenzió között szabaddá válik az út. Lélek és érzelem,mindez elkezd élni...egy pillanat,egy itt és most,amikor egyesülsz a billentyűzettel vagy a papírral és a tollal,a legmélyebb belső világoddal.Egyesülsz Önmagaddal! Valahogy így,igen,egy pillanat,egy villanás,belőled,belőlem,belőlünk..és ez valahol össze is köt minket...minket,kik élünk vele,élünk az írott szó felszabadító,átmosó erejével. Összeköt valahogy minden szinten.Az anyagi és az anyagtalan dimenziók átjárhatóvá válnak.Valamiféle óriási szabadság-érzet tölti el az embert. Utazás kintről befele,anyagiból a szellemibe,a testi érzetektől távolodva a lelki fele haladva..egyre mélyebbre önmagadba.

Ez,mi segít feldolgozni a történéseket,bármilyen mélyen is járunk.Kihúz akár a pokolból is,onnan a legmélyebb pontról és felveszi a harcot mindenféle háló szorítása ellen,legyen az külső vagy belső.Harcba szállok bármikor!